Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

ellenzék, amelynek Nagy Imre és Losonczy Géza volt a vezetője. Ezek a bírálatot az utcára vitték ki, lehetőséget adtak az ellenségnek arra, hogy ezeket saját céljaikra felhasználják. A meglévő hibákat az ellenség nagyító alá helyezte és már-már úgy látszott, hogy az elmúlt 12 év nem más, mint egy hatalmas nagy tévedés. Pedig nem lehet sem a földosztást, sem a gyárak, bankok államosítását, sem a jó forintot, sem a 3 éves tervet és így tovább, tévedésnek, hibának nevezni. Meg kell mondani, hogy a hibák hangoztatásában sokszor mi magunk is segítettünk. Viszont egy hang sem volt arról, hogy a júniusi párthatározat

5 után a hibák felszámolásának gyorsabb üteme indult meg. Itt, Gyulán is rehabilitáltuk a középparasztokat, nem volt erőszakos tsz-fejlesztés, elmaradtak a zaklatások, adminisztratív intézkedések. Az ellenségnek ez mit sem számított, hiszen számukra a cél szentesítette az eszközöket. Nagyjából ezek voltak október 23. előzményei. Október 23-án diáktüntetés indul, melyet a vezetés módszerei feletti elkeseredés váltott ki. Az ellenség csak erre várt. A követelések kezdetben szocialista jellegűek még, de már ekkor közévegyül Szovjetunió elleni hang is. Néhány óra múlva Petőfi nevét hangoztatva egyes elemek a vörös zászlókat égetik és a munkások jelképét, a vörös csillagot törik össze. Este pedig már dörögnek a fegyverek. A diákgyűléseken még felhangzik: „Éljen a párt", néhány nap múlva pedig Marx, Lenin műveit égetik. Október 22-én még MDP-kongresszust követelnek, egy hét múlva megtiltják, hogy az üzemekben párt legyen. Látható, hogy a támadás fő iránya a párt ellen ment. Jól tudták, hogy amíg a párt létezik, addig a munkáshatalmat megdönteni nem tudják. Az ellenség kezdetben leplezte magát. Szocialista jelszavakat hangoztat, Nagy Imrét követelte a kormányba, de később már az volt a jelszó, hogy ki a kommunistákkal a kormányból és helyükbe Kéthly és B. Szabó

6 menjen. Az ÁVO-ellenes hangulat szításával leplezni akarták a becsületes emberek elleni hajszát. Október 30-án már nyílt fehérterror dühöng, ezt már csak Mindszenti [így] beszéde tetejezte [így] be. Nagy Imre áruló szerepet töltött be. Október 28-án még 80%-os a kommunista többség a kormányban, de Nagy Imre erre nem támaszkodik. Állandó engedményeket tesz az ellenforradalmároknak. Tud a vérengzésekről, de egy szava sincs hozzá. Ellenforradalmi karhatalmat akar szervezni. Utolsó kormányában már 2

/

3-os a polgári többség, ezek nyilván nem a szocializmust akarták. Szálasiék óta nem volt Magyarországon olyan szovjetellenesség, mint az ő idejében. Nagy Imre lényegében szálláscsinálója volt az ellenforradalomnak. A becsületes kommunisták ilyen kormánnyal nem vállalhattak sorsközösséget, ezért vált ki Kádár János is, és alakított új kormányt, és kérte a Szovjetunió segítségét a munkáshatalom védelmére. A Szovjetuniónak még akkor is kötelessége lett volna segíteni a magyar munkásokat, ha erre senki nem kéri. Ezt a munkásszolidaritás követelte meg. Sokan azt mondják, hogy magunk is leszámolhattunk volna az ellenforradalommal, ez illúzió. Itt a harc már nemcsak a belső ellenséggel, hanem a nemzetközi imperializmussal folyt.

7 Az események Gyulán is a vörös zászló és a vörös csillag sárba tiprásával kezdődött [így] október 26-án. A támadás itt is a párt és az államhatalom ellen irányult. Számosan mondják, hogy Gyulán lényegében semmi se történt. Ha-