Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

345/3. Gyula, 1957. március 20. Paulinyi Kornél rendőrségi vallomása [...] 1956. október 26-án, amikor gyulán kitört a forradalom én is belesodródtam a forradalmi eseményekbe. Én ebben az időben a gyulai harisnyagyárban dolgoztam, mint anyag és áruforgalmi csoport vezető. Az üzzemben jutott már előzőleg tudomásomra, hogy forradalom van. Október 26-án este ott voltam, amikor a szovjet hősi emlékmű tetejéről a vörös csillagott ledöntötték. Ez alkalommal láttam azt, hogy Makai Béla, Elekes János ott tevékenykednek a szovjet hősi emlékmű alatt. Ok irányították a csillag ledöntését. S láttam azt, hogy Lindenberger János középiskolai tanulót felhívták az emlékmű talpzatára és ő elszavalta a talpra magyart. Én ekkor este egyébb tevékenységben nem vettem részt. Ekkor este elmentem Kibédi Tibor barátomhoz baráti látogatásra. Október 27-én, reggel fél nyolc tályban bementem a harisnyagyárban, amikor bementem a gyárban, látom azt, hogy az Igazgató körül csoportosulás van, én érdeklődtem, hogy mi van és azt mondták az emberek, hogy ideglenes forradalmi tanácsot választanak. A választást Gallai György igazgató vezette le. Ekkor én is jelen voltam és megválasztottuk az ideglenes forradalmi tanácsot nyílt szavazás útján, s én is belettem választva a forradalmi tanácsba. Tagadom azt, hogy én megszerveztem volna az október 27-i délelőtti felvonulást. A felvonuláson én is részt vettem, a városi tanács elé vonultunk fel. Amikor a felvonulásnak vége volt, visszatértünk valamennyien a gyárban, az idegienessen megválasztott forr. tanács tagjai megtárgyaltuk azt, hogy mikor válaszuk és hogyan meg a végleges forr. munkás tanácsott, s úgy határoztunk, hogy okt. 29-én dé. a gyár udvarán titkos szavazás útján hajtsuk végre. Az adminisztratív részét én szerveztem meg ennek az össze jövetelnek. Október 29-én bementem reggel a gyárban és elmentem a nyomdában a már előzőleg megrendelt szavazó lapokért, és kb. 10 óra tájban meg is kaptam a szavazó lapokat. És ezután, mivel a gyárban a munkások összejöttek, az én irányításommal megválasztottuk a végleges forr. munkás tanácsott, mely 25 tagból állt. Én ekkor tettem olyan kijelentést, nehogy azt gondolja valaki is, hogy az úri magyarország jön vissza, mi csakis a szocialista magyarországot építjük. Ahol a dolgozók vannak a válalat élén. Október 31-én tárgyaltuk meg a forr. munkás tanács üléssén a személyi kérdéseket és az én javaslatomra hejeztünk alacsonyabb munkakörben több személyt, így pld. Vermes-Tibor Főmérnököt művezetői beosztásban, Farkas Istvánné raktári dolgozót pedig takarító-női beosztásba hejeztünk. Ezen az üléssen több személyt nem hejeztünk alacsonyabb munkakörben, és nem is bocsájtottunk el senkit a gyárból. [...] [...] Én a sztrájkot nem szerveztem és a gyárban nem szervezte senki, a dolgozók az események következtében tartottak ki az utóisókig a sztrájk mellet.