Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

valaki lehozta a padlásról azt a vörös csillagot, amely korábban a pártházon volt, és előkerítették a fürdőszobából a pártház feliratát, azt előbb földhöz vágták, majd összetaposták. Ebben tevékenyen részt vettek II. r. Kovács József és VIII. r. Kovács Péter is. A pártház „tisztogatása" közben megjelent ott Marton Sándor tsz-elnök. Amikor őt meglátta I. r. dr. Mihály Gábor vádlott, odaszólott II. r. Kovács Józsefnek, hogy „itt is jön egy tsz-elnök, ezzel is lehet foglalkozni, biztosan van fegyverük". Erre II. r. Kovács József faggatni kezdte Marton Sándort a fegyverekért. Amikor befejezték vádlottak és társaik a pártházban a rombolást, az ajtót IV r. Mazula István csukta be. Tőle a kulcsot a házgondnok kérte, de Mazula István azt válaszolta, hogy azt nem adja oda, mert arra a házgondnoknak nincs szüksége, és elvitte magával a tanácsházára. Amikor a tömeg a pártházból nótaszóval visszaérkezett a tanácsházára, a katonaság Orosházáról már odaérkezett. Ekkor I. r. dr. Mihály Gábor vádlott a tisztekkel folytatott beszélgetés során 10—15, főleg kommunista funkcionárius (közöttük mindkét tsz-elnök) nevét diktálta fel abból a célból, hogy a katonaság menjen ki hozzájuk, mert esetleg náluk lehet fegyver. Ekkor mondotta azt is, hogy „ezeket a piszkokat eddig nem fogta a törvény, majd gondoskodunk, hogy ezután fogja". A katonasággal a házkutatások, illetve a fegyverek felkutatása végett Mazula István IV r. vádlott ment a „munkástanács" részéről. Pár helyen voltak mindössze, de fegyvert nem találtak. A községi párttitkárral kinyittatták a pártházban levő páncélszekrényt is, de fegyver ott sem volt. Ugyanezen napon, délután tartották meg az előzőleg összehívott nagygyűlést a tanácsháza udvarán, amikor az ún. „munkástanács" a „forradalmi tanács" nevet vette fel, és a korábban megválasztott 25 tagú tanácsot kiegészítették 50 tagra. Itt a „választók" különböző követeléseket kiabáltak, s ekkor III. r. vádlott - Faragó biztatására - követelte, hogy a betagosított földeket adják vissza, mivel a tagosítás „jogtalan" volt. Minthogy a „forradalmi tanács" dolgozó tagjai rossz szemmel nézték a kulákok tevékenységét a tanácson belül, s mert hangok is hallatszottak el, hogy „elegünk van a Mihályokból", ezért a november 4. napját követő időben I. r. dr. Mihály Gábor csak az esti órákban járt be a „forradalmi tanácshoz", ahol a vezetőkkel diskurált. A pártház égetésénél keletkezett kár közel 12 000 Ft-ot tesz ki. [...] [...] I. r. dr. Mihály Gábor vádlott bűnösségét csupán abban ismerte el, hogy 1956. október 30-án a katonatiszteknek feldiktálta azon kommunisták neveit és lakcímét, akiknél esetleg fegyver lehetett. A vád egyéb részeiben bűnösnek nem érezte magát. Védekezésének lényege az volt, hogy őneki a szándéka nem a szocialista társadalmi rend megdöntésére irányult, mert bár az igaz, hogy ő örül a „forradalomnak", minthogy korábban őt sok „sérelem" érte, őt nagyon megkülönböztették a község vezetői, de a „forradalom"-tól csak a hibák kijavítását várta. Ennek igazolására hivatkozott arra, hogy a munkától soha vissza nem riadt, még aratni is elment minden évben, hogy családjának a meg-