Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

igyekezett feltüntetni, s a dolgozók hangulatát igyekezett a párt és a szocializmus ellen fordítani. Már az októbert megelőző hónapokban világosan látszott, hogy a munkás és parasztok [így] jogos sérelmeinek orvoslásán túl olyan hangok kezdtek érvényesülni, amelyek kétségbe vonták a munkásosztály vezető szerepét, a munkás-paraszt szövetség jelentőségét, s egyes párt-állami funkcionáriusok hibáit általánosították, s megpróbálták valamennyi párt- és állami vezető, sőt a rendszer lejáratását. Ilyen előzmények után következett be október 23. Az első órákban úgy látszott, hogy az események megszüntetik azokat a viszályságokat [így] és hibákat, amik akadályozták a lakosság jólétének kedvező alakulását. Megerősítette az ebbeli reményt, hogy a kormányt olyan személy irányította, aki országosan ismert politikus, az MDP régi tagja, s már több esetben vezető kormányférfi volt, Nagy Imre. Az október 23-át követő napok azonban súlyos csalódást okoztak. Az október 23-tól november 4-ig eltelt mintegy 10 nap alatt a kormány gazdasági politikájában világosan kifejezésre jutott: a cél a munkás-paraszt hatalom megdöntése, a szocializmus megsemmisítése, s helyette kapitalista gazdasági rend kialakítása, a kormányban földbirtokosokkal, s a Horthy-rendszer ismert politikusaival.

1 Bár a rádió, s a sajtó hazafias frázisokat hangoztatott, a tények világosan mutatták a kormány tényleges célkitűzéseit. Október 26-án a kormányban a munkás-paraszt hatalom hívei, a kommunisták 80%-ot tettek ki, november 1. napjára ez a szám 30%-ra csökkent. Kimaradtak a munkásosztályhoz hű pártvezetők, helyettük kegyelmes urak lettek. [így.] Október 24-én és 25-én elhatározta a kormány, hogy az ellenforradalmi fegyveres felkelést felszámolja. Ekkor a fegyveres felkelés 3-4 budapesti központját kellett volna felszámolni, s ezzel elkerülhető lett volna az egész országot sulytó [így] szerencsétlenség. Nagy Imre azonban ezt megakadályozta, s helyette tűzszünetet rendelt el. A tűzszünet alatt a hadsereg vezérkarának részleges árulása, s a nyugatról mind nagyobb mértékben beözönlő fegyveres különítmények

2 segítségével az ellenforradalom megszervezkedett nemcsak Budapesten, de az ország legtöbb iparvidékén. Amíg a Nagy Imre-kormány a munkás- és paraszthatalomhoz hű csapatok részére fegyverszünetet rendelt el, addig az ellenforradalmi erők fegyveres támadást intéztek pártházak és középületek ellen, gyilkolták a kommunistákat, s a kommunisták mellett azokat az egyszerű embereket is, akiket szolgálatuk, vagy beosztásuk kötött a különböző középületekhez. Olyan személyek tűntek fel a fegyveres csapatok élén, mint Kiss Barna Farkas [helyesen: Kisbarnaki Farkas Ferenc] csendőr alezredes, kik kiszabadították a börtönökben lévő elítélteket, a közönséges bűnözőket is, s a néhány nappal azelőtt békés tüntetésnek indult tömegakció véres ellenforradalmi fölkelésé [így] alakult át. Kiszabadították, és Budapestre hozták Mindszenthyt, aki szózatában a