Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)
Dokumentumok II/1
hogy le kellene dönteni a szovjet hősi halottak emlékoszlopát. A felhívásra mintegy 150-200 főnyi tömeg a piactér másik oldalára tódult. A sírkertnek a kerítése üres vasrudakból állt, és egyes ismeretlenül maradt fiatalemberek kihúzták a vascsöveket a kerítésből, és azzal kezdték a sírok cement kereteit feszegetni. Ifj. Kiss István I. r. vádlott, akinek kőműves a foglalkozása, látva ezt, a közelben lakó egyik rokonához szaladt el, onnan egy csákányt hozott, és azzal ütötte az emlékoszlopon elhelyezett márványtáblákat egészen addig, amíg egy középkorú férfi el nem vette tőle a csákányt azzal, hogy ő kubikos és jobban érti azt. [...] [...] Vádlottaknak a tényállásban részletezett azon cselekvőségei, a szovjet hősi emlékművet ledöntötték, a sírkertet megrongálták, alkalmasak a BHÖ 2. pont b) alpontjában felvett, a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettének a megállapítására, mert ezen keresztül a Magyarország felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák emlékoszlopának meggyalázásával a magyar népi demokrácia létrejöttének előfeltételeit biztosító, megszilárdítását segítő és az ellenforradalommal szemben a létét megóvó Szovjetunió ellen, közvetve tehát a magyar népi demokratikus államrend ellen is a gyűlöletet felkelthették. [...] [...] Az emlékmű elásásának a körülményeire a megyei bíróság döntőnek fogadta el Zsombok Ferenc vallomását, mert az egyik vádlottól sem vitatottan, mint szakembert őt bízták meg az emlékmű kérdésének az elintézésével és ő pedig a lehető leghatározottabban vallotta és emellett a szembesítések során is kitartott, hogy neki Nagy József vb-titkár ajánlotta az elásatást, mint a legvégső megoldási lehetőséget. Az úgynevezett nemzeti bizottmányi üléseken dr. Bakó Péter ismételten felvetette az emlékmű visszaállításának a szükségességét, ennek azonban Jámbor István volt MDP községi párttitkár tanúvallomása szerint a politikai feltételei nem voltak meg, mert a fegyver a községben azokban a napokban a nemzetőrség kezében volt, és a „nemzeti bizottmány", valamint a „nemzetőrség" között az ellentétek állandóan nőttek, s előfordult, hogy dr. Bakó Péter ököllel verte az üléseken az asztalt és lemondásával fenyegetődzött, hogy a „nemzeti bizottmányban" a hangoskodókat leszerelje. Hozzátartozik a megvádolt személyek ellenforradalom alatti magatartásához az is, hogy ugyancsak a Jámbor István volt párttitkár vallomása szerint Azori János is állandóan nyugtatni igyekezett a hangoskodókat, míg Nagy József, Jambricska Béla tanúk vallomásából az is kiderül, hogy dr. Bakó Péter már november 7-én segített a rendőrségnek a nemzetőrség lefegyverzésében. [...] [...] Dr. Kádár Géza s. k. mb. másodelnök, a tanács elnöke Lázok Béla s. k. ülnök, t. tag Belanka Pál s. k. ülnök, t. tag Sokszorosított másolat, hitelesítés nélkül. - BéML - B. 23111957. A cselekmény súlyához képest rendkívül kemény ítélet csak azzal „magyaráz