Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

utasítása alapján felolvasták a 15 pontból álló követelést, amelyet a tüntetők többszörösen megtapsoltak. A budapesti 15 pontot Rácz János börtönviselt egyén olvasta fel, aki magát egyetemistának adta ki. Később ez az ember lett a nemzetőrség parancsnoka. A 15 pont felolvasása után a tüntetők elénekelték a Himnuszt, majd a tüntetésen részt vett egyének elkezdték elvonulásukat. A tüntetők egy kisebb része 11 óra tájban megrohanta a szovjet hősi emlékművet, s azt vontatóval lehúzatta. A vontatót a Gyapjútermelő Vállalat adta a tüntetők részére. A feloszlatott tömeg egyik része a sírhelyeket is kezdte bontani, hogy a csontokat is kihányja, abba azonban belefáradtak és abbahagyták. A tüntetők egy másik része a Magyar szobor előtt maradt, mintegy 40-50 fő, különböző uszításokat kiabált a tanács ellen és a párt ellen, főleg annak vezetői ellen. Például Kovács József, a Gyapjútermelő Vállalat alkalmazottja, aki régebben a tanácsnál működött mint hivatalsegéd, és innen részegeskedése miatt lett elbocsátva, a zsebéből egy új estrángot

3 vett elő és követelte, hogy menjenek a tanácsházára, és Balogh Mihály vb-elnököt akasszák fel. Ugyanezt követelte Jámbor István párttitkárral kapcsolatban is. [...] [...] Én miután úgy láttam, hogy a tömeg teljesen szétoszlott, fél 1 órakor hazamentem. 10 perc múlva a lakásomra szaladva jött Sándor Imréné, az orvos felesége, és felhívta a figyelmemet, hogy lakásomat azonnal hagyjam el, mert a tömeg lejön a lakásomra és lemészárolnak. Miután a látott és hallott dolgok felett, valamint a személyek miatt, akik törvényt akarnak ülni, miután tudtam, hogy a személyek fele börtönből szabadult, a másik része közhírű részeges, és ebben az időpontban részegek voltak, ezt lehetségesnek tartottam, s ezért átmentem a szomszédba, a családom pedig átment apósomékhoz. Másnap reggel, október 28-án vasárnap hazatértem lakásomra. A szomszédaim közölték velem, hogy az éjjel fegyveres nemzetőrök voltak lakásomon és kerestek engem. Október 27-én délután láttam, hogy mintegy 40-50 főből álló tömeg megy a rendőrőrs felé zászlóval a rendőrség lefegyverzésére. A tömegben felismertem Héjjas Sándort, a szövetkezet volt ügyvezetőjét és Kajla János volt csendőrt,Vad Lajos egyéni gazdálkodót, Furka Sándort, Furka Zsigmondot, Furka Ferencet, Nagy Lajost, Tóth Józsefet, majd később láttam, hogy a rendőrség fegyvertelenül megyén haza. Ugyaneznap [így] délután az előbb említett személyeket láttam az utcán járkálni, fegyverrel a kezükben. A fegyveres nemzetőrök nagy százaléka börtönviselt egyén lett, valamint kártyások és részegesek voltak, csak kis számban voltak köztük félrevezetett fiatal egyének. [...] [...] 1956. évi október 28-án, vasárnap délelőtt 9 órára a nemzetőrök nagygyűlést hívtak egybe, hogy a község lakosaival megválasszák a jelölőbizottság által javasolt egyéneket, akik a leváltott vb-vezetők helyett a község vezetését átmenetileg, ideiglenesen átveszik. A kijelölt nemzeti bizottsági tagokért reggel 8 órakor érte küldöttek és mikrofonon keresztül is behívták, hogy a választáson feltétlenül legyenek ott. A népgyűlést a kultúrház udvarán tartották meg. Ezen a gyűlésen mintegy 6-800 egyén jelent meg. A megjelentekkel a jelölőbizottság határozatát Bajkai István ismertette, és kérte, hogy a javaslatba hozott egyéneket válasszák meg addig, míg végleges választás nem lesz tartható. Ezután egyen-