Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

némán. Követeléseit, főképpen az 1953-as esztendőben kifejezésre juttatta, amikor több népi demokratikus országban mozgalmak indultak egy jobb kormányzási forma megteremtéséért. Az ezt követő években Rákosi Mátyás figyelmen kívül hagyta a nép érdekeit, követeléseit, az 1953 előtti állapotokat igyekezett biztosítani. Ennek következtében s az említett közbeeső néhány év alatt a népi erők mind nagyobb erővel feltörtek, amit a Szovjetunió is belátva, a nemzeti irányzatnak szabad kezet adott utóbbi kongresszusán hozott határozatában. Ez időben Rákosi Mátyás a magyar dolgozók pártja [így] vezetését látta el. A kormány élén Hegedűs András állt.

1 A kormány és a pártvezetők jól ismerték a magyar nép kívánságát és a Szovjetunió adta lehetőségeket. Dacára a nagyszerű lehetőségeknek, elodázta a nemzeti kibontakozást, s csupa tartalmatlan ígéretekkel töltötték beszédeiket. Az ígéreteken felbátorodva nyújtotta be okt. 23-án este a budapesti ifjúság 16 pontban foglalt követeléseit.

2 Követeléseinek alátámasztására tüntetett a budapesti ifjúság. E közben a Jugoszláviából hazatérő Gerő Ernő, aki a távozott Rákosi Mátyás posztját töltötte be, szokott cinizmussal beszédet intézett a magyar dolgozók pártja [így] központi vezetőségéhez.

3 A beszéd olaj volt a tűzre. [...] [...] Nemzeti hagyományaink, forradalmi vívmányaink birtokában, helyesen értékelve a most lezajlott forradalmat, felhívással kell fordulni Csorvás község dolgozó parasztságához, munkásságához és értelmiségéhez. Szükséges, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, s a rendbontókat fékezzék meg. Szükségszerűen mindenki munkálkodjék a maga területén lelkiismeretesen. Pártállásra való tekintet nélkül mindnyájunknak azon kell lennünk, hogy a hazánk testén okozott sebek begyógyuljanak. [...] [...] Dr. Kádas Tibor: Ez a forradalom Magyarország forradalma. A II. világháború után elsöpörtük a tőkéseket és kizsákmányolókat, ezek hatalmával együtt. A hatalom azonban nem a nép kezébe került, hanem a sztálinisták, a rákosisták kezébe. Ezek uralma a nép haragját váltotta ki. Sem a forradalom előtt, sem a forradalom alatt nem a tőkés rend visszaállítása volt a cél, hanem a szocializmus és demokrácia kivívása, természetesen nem egy párt vezetésével. Ennek vívmányaként alakult meg a forradalmi bizottság. Elítélendők az oroszok és azok is, akik ezeket behívták. Ezt a kormányt elismerhetjük-e addig, amíg Magyarországon idegen haderő van? Nézetem szerint, mi ilyen kormányt soha nem ismerhetünk el (közbekiáltások, nem ismerhetjük el, le vele). Szluka János: Ahhoz, hogy forradalmi céljainkat elérhessük, nyugalomra van szükségünk. Jelen körülmények között helyesen tesszük, ha a jövő évi kenyerünket biztosítjuk azáltal, hogy a vetést szorgalmazzuk. Ami az eltávolított vezető tisztviselőinket és egyéb tisztviselőket illeti, azok vissza nem térhetnek. Ami a kormánykérdést illeti, csakis a magyar nép választhat magának magyar kormányt. A nyilatkozat kiadását szükségesnek tartja. [...] Másolat, aláírás nélkül - BéML - B. 790/1957. (Dr. Kádas-per.)