Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

88. Békéscsaba, 2003. július 10. A szovjet tankok előtt ment, hogy megmentse a várost Fekete G. Kata interjúja Fekete Pállal „Isten azt bünteti, akit nagyon szeret - engem nagyon szeret" [...] Eddig tart az idézet az 1956. november 4-ei eseményekről, Fekete Pál könyvéből. A forradalmár valóban vállalta a felelősséget: a szovjet tankok előtt ment végig a városon azzal a feltétellel, ha egyetlen lövést is leadnak az orosz csapatokra, meghal. Békéscsaba ezzel megmenekült, Fekete Pál nem. Az állambiztonságiak soha nem feledkeztek meg róla, hogy a városi forradalmi bizottság tagja, a megyei bizottság vezetője volt. Azt sem felejtették, hogy amikor a városi bizottság megtudta, a szovjet csapatok megszállnák Békéscsabát, a tanár irányításával fegyvert, lőszert, gránátot szereztek. így, felszerelkezve többször felmerült a forradalmárokban az ellenállás lehetősége, ám Fekete Pál - a megtorlástól tartva - nem engedte a harcot. A magyarokkal is, a szovjet alakulat parancsnokával is többször tárgyalt. - Miért Az utolsó szó jogán címet választotta? - kérdeztük az előadás után a könyv szerzőjét. - Benne vagyok a menetszázadban. Aki elmegy ebből a világból, szeretne nyomot hagyni maga után. Minap töltöttem be a 75. életévemet, ez az utolsó szavak ideje. Akinek ácsolják az akasztófát, az utolsó szó jogán csak őszintén tud beszélni. Ezt csak az tudja, aki már átment ezen. Nem felejthetem a címet: Budapest, Kozma utca 13. A helyet, ahol naponta 100-120 ember várta, mikor nyílik a cellaajtó, a hóhérok mikor csavarják hátra a kivégzésre vitt rab kezét, kötik fel az állát, hogy utoljára se tudja kimondani: éljen a szabadság! Mi, akik ott maradtunk, bíztunk benne, hogy a társunk már nem szenved. Tudtuk, nemsokára papírzsákba göngyölik a testét, és kidobják a rákoskeresztúri temető szemétdombjára, ahol az állatkerti tetemeket tüntették el. - Hogyan keveredett az eseményekbe? Politikai babérokra tört? - Sosem büszkélkedhettem politikus alkattal, még akkor sem, ha úgy tűnik, 1956-ban ilyen szerepet töltöttem be. Ahhoz túlságosan naiv voltam és őszinte. Megfogadtam apám tanácsát: még akkor is az igazságot mondom, ha az életembe kerül. - Először halálra ítélték,

1 majd a döntést életfogytiglanra változtatták. Végül hét év után szabadult. Négy nyelven beszél, a forradalom kitörése előtt tanított, a börtönből kijőve mégsem végezhetett szellemi munkát. Miként élte meg, hogy nem állhat újra katedrára? - Nagyon nehezen. Az Isten is tanárnak teremtett. Elüldöztek az iskolából, a városból. Bányában dolgoztam, majd vagonkirakóként, téglagyári munkásként, szállítóként, kottamásolóként. „Négernek" is használtak: más neve alatt fordítottam, a pénzt felvették helyettem, húsz százalékot kaptam belőle