Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Ennek hatására egy küldöttség kereste fel II. vádlottat, kisebb létszámú tömegtől kísérve, a laktanya előtt, még a nagygyűlés tartama alatt, és követelték, hogy a vasúti síneket a honvédség szedje fel. Ekkor a tömeggel együtt II. vádlott is kiment a vasúti állomás elé, ott előbb próbálta a tömeget csitítani, majd annak teljesen behódolt, és megbízta az ottani vasútkommendánst, mint helyőrségparancsnok, azzal, hogy a már ösz-szeállított szerelvénnyel az ott lévő tüntetőket vezesse ki a határra, és szedjék fel a síneket a szovjet csapatok elől.Tette ezt annak ellenére, hogy a vasútkommendáns elöljárói ellenkező intézkedést tettek, sőt az intézkedést végül becsmérelte is. Ezt megelőzően már kiküldte a helyszínre Enyedi fhdgy.-ot, és VTI. vádlott Csimma szds.-t, a szovjet csapatok felderítése céljából. Ok azután csatlakoztak a később a sínfelszedésre kimenő tömeghez, és a síneket együttesen fel is szedték a szovjet csapatok elől. Október 27-én, a délutáni órákban tovább folyt a forradalmi bizottsági ülés, ahol már nemcsak az AVH, hanem a többi baloldali személyek, így a pártbizottság tagjainak a lefegyverzése is szóba került. II. vádlott előbb ezzel szemben nyilatkozott, később azonban itt is teljesen behódolt az elhangzott hozzászólásoknak, és maga is részt vett abban a bizottságban, mely a pártbizottság tényleges lefegyverzését végrehajtotta. Ugyanezen a forradalmi bizottsági ülésen szóba került a pártsajtó betiltása is, és új, az ellenforradalomnak megfelelő célkitűzésű lap létrehozása. Ezt elhatározták, és végre is hajtották. Ugyancsak szóba került helyi „forradalmi" rádióadó létesítése is. Mindezek végrehajtásába II. vádlott tevékenyen nem folyt ugyan bele, de mint elnökségi tag ezen intézkedéseket is megszavazta, illetve ezek végrehajtásához hozzájárult. Ugyancsak ebben az időtájban merült fel az is, hogy a szovjet csapatokkal szemben nem látszik elegendőnek a sínfelszedés, különösen Széli mérnök erősködött ezen, és sínrobbantást javasolt. II. vádlott azonban a sínek aláaknázása ellen volt és ilyen irányú parancsot nem adott. A forradalmi bizottságon követelték azonban, hogy ennek a tárgyában egy tiszti gyűlést szervezzenek, melyhez II. vádlott hozzájárult, a tiszti gyűlésen azonban a mérsékeltebb hangok lettek úrrá, végül is akként határoztak, hogy az aláaknázást nem hajtják végre, hiszen ha a szovjet csapatok be akarnak jönni, azt aláaknázás ellenére is meg tudják tenni. Ezért a tiszti gyűlés csupán úgy határozott, hogy úgynevezett harmadfokú telepítést végeznek, ami azt jelenti, hogy az aknák helyét kiássák, az anyagot kiviszik, csak nem élesítenek. 28-án korán reggel II. vádlott bement a pártbizottságra is, mivel még ebben az időben a régi kapcsolataival teljesen nem szakított. Ott megkritizálták az ellenforradalomhoz való csatlakozása miatt, és javasolták, hogy a honvédség és rendőrség lépjen ki a forradalmi bizottságból, alakítsanak új bizottságot, és tartózkodjanak a túlzásoktól. II. vádlott ekkor ennek a nézetnek pillanatnyilag hatása alá is került, és a pártbizottság javaslatára hajlandónak mutatkozott a legvadabb ellenforradalmi uszítókból néhányat letartóztatni, és ezt végre is hajtották még aznap.