Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

vetkeztetést vonjuk le, hogy az elkövetkező időben úgy a DISZ, mint a pedagóguskar kölcsönösen legyenek egymás segítésére, találják meg azt a jó kapcsolatot, amely elősegíti, az ifjúság nevelését, amihez meglátásunk szerint a DISZ-nek kell az első lépést megtennie. Nem értünk egyet felszólalásának azzal a részével, amikor a személyi kultusz rossz emlékű korszakában mostohagyermeknek tünteti fel az értelmiség mellett a munkásságot és a parasztságot is; de - mondván - nem volt mostohagyerek egy szűk, funkcionáriusokból álló réteg, akiket „arisztokratáknak" nevez. El kell ismerni (egyébként a KV júliusi határozata ország-világ előtt feltárta) a személyi kultuszból adódó hibákat, amelyek káros hatással voltak a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra és nem kevésbé az értelmiségre is. De vajon népi demokráciánk tizenegy éve alatt elért nagyszerű eredményeit el tudtuk volna-e érni Fekete Pál által nevezett szűk, funkcionáriusokból álló réteggel (arisztokráciával). Nem! Ami az arisztokrácia szót illeti - Fekete Pál igen meggondolatlanul dobálódzik a szavakkal. Vajon lehet-e egy napon említeni a szocializmus építésének idejében a funkcionáriusokat a kapitalista burzsoá rend jól szituált arisztokráciájával, bárókkal, grófokkal, akik ha érdekük úgy kívánta, júdáspénzért eladták az egész országot? Azt hisszük, hogy ezt nem lehet. Meg kell vallani őszintén, hogy a mi funkcionáriusaink között is vannak olyanok, akiket a személyi kultusszal, a dogmatizmussal párosult karrierizmus tett arra a helyre, ahol vannak, s ezek a funkcionáriusok az új légkörben nem képesek helytállni. Ezeket félre kell állítani. Ezekkel a funkcionáriusokkal azonban megítélésünk szerint nem lehet általánosítani az összes funkcionáriusokat, mint ahogy ezt Fekete Pál kinyilatkoztatta. Nem lehet általánosítani azért sem, mert sok olyan funkcionárius van (ezek vannak a legtöbben), akik sokszor egészségüket, sokszor családi környezetükből kiszakadva, baráti szeretetüket áldozták fel, éjt nappallá téve azért, hogy elősegítsék a szocializmus építését s megteremtsék az emberi megértést, a kölcsönös bizalmat. Ezek a funkcionáriusok velünk együtt nem értenek egyet a Fekete Pál által említett megjegyzéssel. Hiányoljuk továbbá, hogy a békéscsabai városi pártbizottság részéről Palyik György elvtárs nem reagált Fekete Pál említett megállapítására, annak ellenére, hogy az értekezleten jelen volt és felszólalt. Úgy véljük, hogy ezt nem lett volna szabad Palyik elvtárs, szó nélkül hagynia, mert ezzel nem segítette elő a kialakulóban lévő szocialista demokratizmus kibontakozását. Hozzászólásunkat abban a reményben tesszük meg, hogy ez nem gátolja, de elősegíti a párt és az értelmiség közötti jó kapcsolat kiépítését még akkor is, ha Fekete Pál megállapításával nem értünk egyet. A szocialista demokrácia azt is megköveteli, illetve feltételezi, hogy az olvasó is bátran mondja el véleményét, hogy azzal is elősegítsük a helyes légkör kialakítását és ne hallgassuk el azt, amivel nem értünk egyet. Kiss Károly, Sarkadi István, a sarkadi járási párt végrehajtó bizottság dolgozói Újságcikk. - Viharsarok Népe, 1956. október 18.