Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

tízezrei helyeslik pártunk júliusi és az azt követő időben megjelent határozatait, KV leveleit. Örömünket fokozta az a tény, hogy olyan embercsoportok, rétegek felszabadult hangjai hallatszanak, akiknek szavát eddig nem lehetett hallani és akiknek figyelmen kívül hagyásával nem építhetjük fel a szocializmust. Nagyon elgondolkodtunk a békéscsabai értelmiségi ankéton elhangzott bírálaton, amelyből mi, vezetők, funkcionáriusok sokat tanulhatunk, hiszen mi is mind a ketten funkcionáriusok vagyunk és mi is követtünk el hibákat. Mi is találhattunk volna lehetőséget a jobb kapcsolatok kiépítésére, ügyes-bajos dolgaink intézésére a különböző rétegekkel. Igen, találhattunk volna! De mi is, mint sokan mások, az elkövetett hibákat egyszerűen elkönyveltük annak, hogy ez a szocializmus velejárója. Csak most, amikor bennünket vezetőket, funkcionáriusokat is a XX. kongresszus és pártunk júliusi határozatának bátor szelleme kezd megszabadítani azoktól a káros, rossz módszerektől, amelyeket a párt és az állami életünk területén oly sokszor elkövettünk és gátolta a szabad szó kinyilvánításának lehetőségét, a szocialista demokratizmus szellemének széles körben való elterjesztését - most jövünk rá, hogy mennyi kárt és hátrányt szenvedett emiatt az ország. [...] [...] Lenin elvtárs a pártegység megteremtéséről szóló tanításában azt mondja, hogy a pártegység megteremtése nem csupán a párton belüli egység megteremtését jelenti, hanem azt is, hogy a párt fogjon össze a pártonkívüli és a nem proletár dolgozó tömegekkel is, olyannyira, hogy szinte összeolvadjon. A szabad légkör és a szabad szó kinyilvánítása érződik a békéscsabai értelmiségi értekezlet felszólalásaiból is, szinte kivétel nélkül érezni lehet a felszólalásokból, hogy helyeslik a párt júliusi határozatát, azokkal [így] egyetértenek és munkájukkal elő kívánják segíteni, amihez meglátásunk szerint az első lépést azzal tették meg, hogy bátran feltárták azt, amit éreztek. Ezen túlmenően azonban az is kiérződik, hogy a személyi kultuszból eredő hibák miatt érezték a hátrányos megkülönböztető politika kihatását, amelyet a békéscsabai pártszervezetek hivatottak megszüntetni. Egyetértünk Szél elvtárssal, az értelmiségiekről és a funkcionáriusokról kifejtett nézetével, vagy Erdős Zoltán felszólalásával, amelyhez hasonló esetek területünkön is előfordultak. Igen figyelemreméltó Iványi Gergely felszólalása is, kár, hogy az egyébként sok jó felvetéshez nem fűz megoldási javaslatokat, mint ahogy azt Erdős Zoltán tette. Vitába szállunk azonban Fekete Pál általános iskolai tanár felszólalásának egyes kitételével [így]. Azzal egyetértünk, hogy az ifjúság vezetésében nem kapnak kellő szerepet a pedagógusok, és azzal is, hogy a DISZ-vezetők között akadtak és akadnak olyanok, akik többet is tehettek volna az ifjúság érdekeiért, neveléséért. Mindezek mellett azonban az is tény, hogy több esetben előfordult, hogy egyes pedagógusok többszöri elbeszélgetés után sem vállaltak olyan beosztást, funkciót, ahol egy egész járás ifjúságát kellett volna vezetni, irányítani. így fordult elő az a tény, hogy járásunk területén hosszú hónapokig nem volt betöltve az úttörőtitkári funkció annak ellenére, hogy több értelmiségi pedagógust felkértünk az említett munkakör betöltésére. Mindebből azt a kö-