Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

kár! Sokkal súlyosabbak egész népünket, nemzetünket, az országépítő munkát ért károk. Hogy ma, 11 évvel a háború befejezése után ott tartunk, ahol tartunk és nem előbb, abban nagy része van a helytelen (sőt bűnös) értelmiségi politikának is. - Szólhattak-e hatásosan agrárszakembereink, amikor sok ezer holdon gyapotot termeltünk eredménytelenül? Szólhattunk-e, amikor gazdasági adottságaink figyelmen kívül hagyásával állítottak össze terveket? Miért nem kiálthattunk, amikor a főúri kastélyok műkincseit és könyvtárait szétszórta a műveletlenség? Miért nem szólhattunk a nép szavával, szívével, a kulturális örökség féltésével, hogy az ostoba, úgynevezett kultúraagitációval ne öljék meg a népünkben fakadó kultúrszomjat? Miért neveltünk fásult, hitetlen, fáradt, agyonterhelt és mégis műveletlen ifjúságot gimnáziumainkban? Miért van olyan sok fiatal jampecünk? Miért nem váltják valóra DISZ szervezeteink Leninnek az ifjúsághoz intézett szavait: „Tanulni, tanulni, tanulni!"? Sok-sok miért. S megszűntek-e ezek - az értelmiség deformálódásából származó - károk? Az első lépések ebben az irányban megtörténtek. A KVértelmiségi határozata megadja a lehetőséget felszámolásukra. Az ajtó kinyílt a világosság felé... Megszűnt-e megyénkben, városunkban a kölcsönös bizalmatlanság vezetők, funkcionáriusok és értelmiségiek között? Nem! Sok példát tudnék erre mondani. Az értelmiségi gyűlésre való előkészület hangulata azt mutatja, hogy a vezetők is, az értelmiségiek is kétségbe vonják egymás jó szándékát. Ezután Lippai Aladár általános iskolai nevelő szólalt fel és bírálta az iskolai oktatás rendszerét és a tankönyveket, majd erre vonatkozóan javaslatokat tett. Dr. Kovács Gyula ügyvéd arról beszélt, hogy az elmúlt években nem alkalmazhatták törvényeinket mindenkire egyformán, s ennek jövőbeni elkerüléséért emelt szót. Südy Erő a gyógyszerészeket ért sérelmeket tárta a hallgatóság elé. Utoljára Palyik György elvtárs, a városi pártbizottság másodtitkára szólalt fel. ígéretet tett arra, hogy ő mint pártfunkcionárius mindenkiben az embert látja és kérte a jelenlévő értelmiségiek bizalmát. A találkozó Szél Jenő elvtárs szavaival ért véget. Örömmel állapította meg, hogy őszintén, bátran beszéltek a felszólalok: elmondták saját fájdalmukat is, de sokkal inkább annak adtak kifejezést, ami az ország sorsa és egész népünk jövője iránti érzésükből fakadt. Végezetül a kölcsönös bizalomról beszélt, amely a további előrehaladásnak és az értelmiségi határozatok megvalósulásának elengedhetetlen feltétele. A Himnusz és az Internacionálé eléneklésével fejeződött be a találkozó. Újságcikk. - Viharsarok Népe, 1956. október 7. 1 Október 4-én került megrendezésre. 2 A Minisztertanács 1956 szeptemberében terjesztette országgyűlés elé a területrendezési törvényjavaslatot. A tervezet Apró Antal, a munkástanács elnökhelyettese vezetésével készült s a közigazgatási beosztás átrajzolását is tartalmazta. A tervezet szerint 12 megye lett volna, köztük az összevont Békés-Csongrád. Az átszervezés hozzájárult a megyei tanácsi apparátusok elbizonytalanodásához, növekedő aggodalmához. - L. pl. „Békés-Csongrád lesz az új megye neve" - V N. 1956. szeptember 23.