Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

[...] IX. A karhatalom tömegkapcsolata Az üzemek, a különböző vállalatok és gazdaságok, valamint a községek gyakori látogatásával jó kapcsolatot teremtettek a karhatalmisták a párt-, állami és gazdasági szervekkel, de a becsületes dolgozókkal, az egész lakossággal. Számosan voltak olyanok, akik szabadságra vagy pihenőre való eltávozásukkor meglátogatták korábbi munkahelyüket, tanácsot adtak problémájuk megoldásához, vagy segítséget kértek számukra felsőbb szervektől. A.járási és községi MSZMP bizottságok különösen sokat segítettek a karhatalomnak az ellenforradalom felszámolásában. Több községben megtörtént az, hogy az intézőbizottság a késő éjjeli órákban is várta a kivonuló karhatalmi egységet, tájékoztatta őket a főbb ellenforradalmárok nevéről és lakcíméről. A lakosság bizalmát a karhatalom iránt bizonyítja az, hogy eleinte még a köszönéstől is tartózkodtak, mert attól tartottak, hogy az ellenforradalmárok emiatt zaklatni fogják őket. Később nemcsak köszöntek a karhatalmistáknak, hanem beszélgettek is velük s bizalmas adatokkal segítették a karhatalom munkáját. [...] [...] X. A kiképzésről A karhatalmi zászlóaljnál rendszeres kiképzés csak 30 olyan fiatal számára volt, akik katonai szolgálat, illetve kiképzés nélkül vonultak be karhatalmi szolgálatra 1957 januárjában. A zászlóalj többi személyi állománya tekintettel arra, hogy túlnyomó többségük tartalékos tiszt, altiszt és idősebb korosztályú honvéd volt - csak lőgyakorlaton vettek részt s a karhatalmi szabályzatot tanulmányozták át, amelyből vizsgáztak is általában jó eredménnyel. Sokat segített a személyi állománynak a feladatok előtti jó eligazítás, amely sok esetben - ha rendőrséggel közös akciót kellett végrehajtani - nemcsak a zászlóalj parancsnoksága, hanem a rendőrség vezetői részéről is megtörtént. Különleges kiképzésre feltétlenül szükség lett volna, mert pl. utcai harcnál -- bár erre sehol sem került sor a megyében - fegyveres ellenállás esetén, megfelelő kiképzés híján esetleg nagyobb véráldozatot szenvedett volna a zászlóalj. Rendszeres kiképzésről azonban nem nagyon lehetett szó, mert a zászlóalj személyi állománya tíz részre tagozódott (9 karhatalmi őrs volt és plusz a zászlóaljtörzs), másrészt március 10-től valamennyi karhatalmi egységnél bevezették a 48, illetve a 72 órás szolgálati és pihenési időt. Az egységek egyik fele így állandó készültségben volt, járőrözött, razziázott, agitációs munkát végzett. Március 10-ig a pihenést úgy oldották meg, hogy 1-2 hetenként 24-36 órás eltávozást kaptak a karhatalmisták. [...]