Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

kor Budapesten és egyes vidéki városokban már veszélyes volt a helyzet, még ebben a megyében a pártszervezetek a községek nagy részében nem voltak szétverve, a kommunisták felkészültek arra, hogy ha kell, fegyverrel is megvédik a szocialista rendszert. Sokszor kértünk, hogy adjanak fegyvert és garantáljuk, hogy ahol mi vagyunk, oda az ellenforradalom be nem teszi a lábát. E téren nagy huzavona volt és fegyvert nem kaptunk. Ez súlyos hiba volt. Örömmel vesszük tudomásul azt, ami a határozati javaslatban van és a gyakorlatban is megkezdődött, hogy felfegyverzik a kommunistákat, becsületes dolgozókat. Mi garantáljuk, hogy amíg ez a fegyver a mi kezünkben lesz, addig nem ismétlődik meg október 23-a. Bízzon sokkal jobban a párt és a kormány az emberekben, párttagokban és adjon szabadabb kezet a kommunisták cselekvéséhez. Az ellenforradalmárok garázdálkodtak, ezek egy része, kisebb része, megkapta a büntetést, nem mondjuk hogy megfelelőt. De egy része még otthon garázdálkodik. Érthetetlen a bíróság részéről, hogy ezek ellen nem találnak bizonyítékokat. Nyilvánvaló, hogy ezek, amikor cselekedtek, amikor a kommunistákat letartóztatták, zaklatták, ledöntötték az emlékművet, égették a szovjet könyveket, a vörös zászlókat, nem hívtak oda becsületes munkást, kommunistákat, hogy tanúskodni tudjanak a bíróság előtt, ha arra sor kerül, hogy meg kell büntetni ezeket az embereket. Nem elegendő és elég konkrét tény az, hogy száz és száz kommunistát elbocsátottak, éjjel-nappal zaklattak, ledöntötték a szovjet emlékműveket, romboltak, az embereket felvonultatták? Sajnos, azon a címen, hogy nincs konkrétum, jönnek haza azok, akiknek semmi keresnivalójuk a becsületes emberek sorában. Az volna a kérésünk, hogy sokkal keményebben kell ezekkel szemben eljárni és ezt mi elsősorban a népbíróságok sürgős felállításában látjuk biztosítani, akik nyilvánvaló, e tekintetben határozottabbak lesznek. [...] [...] 4. Szatmári Pál, gyulai húsüzem: A bírói kérdésben kicsit jobbratolódás is mutatkozik. A népbírók nincsenek felvértezve kommunista öntudattal, kommunista szellemmel, hogy gyakorolnák azt, amit kell a megyei bíróság mellett. Ha ezt gyakorolnák, akkor a bíróság munkájában lévő hibák nagyjából elkerülhetők lettek volna. A gyulai húsipari vállalatnál dolgozom. A vállalat vezetőinek jött egy 3 példányos titkos levél. A húsüzemből az ellenforradalmi elemeket, szekértolóikat eltávolították. Ez helyes volt, nem mérgezik a dolgozókat. Ezek közül 4 el lett ítélve, ezeknek a munkaviszonyuk megszűnt a rendelet értelmében. Ez a titkos levél hatálytalanítja ezt a rendeletet és utasítja a vezetőséget, hogy vizsgálják felül az ügyüket, amennyiben visszaveszik őket, a távol töltött időre a béreket ki kell fizetni. A vállalatvezető nem párttag, azt mondta, hogy ne beszéljek itt az aktíván erről a levélről, azt mondta az igazgató, hogy nem hozhatnak felülről olyan határozatot, ami a dolgozóknak árthat. Mi tanultunk október 23-ából, ahol a kommunisták bőre kockán forgott, nyilván azoknak, akik ezt a rendeletet hozták, nem forgott kockán a bőrük. Ezek mentik és védik az ellenforradalmárokat és azok szekértolóit.