Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Vitatkozásai azonban, mondhatni minden esetben rosszindulatúak voltak, melyek a népi demokratikus államrend ellen érzett gyűlöletéből fakadtak. Minden alkalmat megragadott arra, hogy a közvetlen munkatársai és a békéscsabai téglagyár más dolgozói előtt legkülönbözőbb rágalmakkal halmozza el a magyar dolgozó nép államának függetlenségére és szabadságára törő és a kapitalista restaurációs törekvéseket megtestesítő ellenforradalom leverésére életüket áldozó szovjet katonákat, de éppúgy magát a szovjetuniót [így] is. Minden igyekezetével azon volt, hogy gyűlöletet váltson ki a dolgozókból a népi demokratikus államrend iránt. Hallatlan buzgalommal és kitartással szórta gyalázó szavait a népi demokratikus társadalmi rendre éppúgy, valamint a pártra és a kommunistákra. Többek között közvetlenül október 23-át követő napokban vádlott a békéscsabai téglagyár bérelszámoló irodájában több dolgozó előtt olyan kijelentést tett, hogy „ez a forradalom a magyar nép forradalma, melyben a nép az ifjúság, írók és költők vezetésével, az 1848-as forradalomhoz hasonlóan lerázza magáról elnyomóit és felszabadítja magát a rabság alól". November 4. napján, amikor a szovjet katonai egységek békéscsabára [így] érkeztek, vádlott a munkatársai előtt kijelentette, hogy „a szovjet csapatok azért jöttek Békéscsabára, hogy itt is elnyomják a nép szabadságharcát, nem akarnak belenyugodni abba, hogy a nép szabadon élhessen. Külföld azonban nem fogja azt tétlenül nézni, hogy a magyar népet a szovjetek elnyomják". Valamivel ez utóbbi esetet követő napokban több dolgozótársa előtt azt a kijelentést tette, hogy „Budapesten a szovjet tankok halomra gázolják a fiatal gyermekeket". Ebben az időben, de a későbbiek során is tett olyan kijelentést, a munkatársai előtt, hogy „ha valamelyik országnak imperialista törekvései vannak, úgy a szovjeteknek a legnagyobb. Nem engedik a magyar népet szabadon élni, mert félnek, hogy ez esetben az ő rendszerük megbukik". 1956. november 4-ikét követő napokban több munkatársa előtt kijelentette, hogy „könnyű a Kádár-kormánynak szovjet szuronyok mögül irányítani a magyar népet". Ugyanebben az időpontban, de más alkalommal olyan kijelentést tett a munkatársai előtt, hogy „a Kádár-kormány csak egy bábkormány, melyet a szovjetek csupán eszközül használnak fel. A vidékről Budapestre érkező küldötteket sem a Kádár-kormány fogadja, hanem az oroszok hallgatják meg azokat". 1956. november dereka táján, de később is tett olyan kijelentést, a munkatársai előtt, hogy „nincs szükség a kommunista pártra. A kommunisták hiába kísérleteznek a párt megalakításával, mert az úgysem fog sikerülni, mivel a dolgozók már megutálták ezt a pártot. Nem illik már az a szó sem, hogy Világ proletárjai egyesüljetek". Ebben az időben, de a későbbiek során is tett olyan kijelentést vádlott a munkatársai előtt, hogy „nem érdemes dolgozni, mert a harcunkat csak sztrájk-