Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

igazáról. Megállapítást nyert az is, hogy 1956. október 26-án Koncsek fhdgy. megjelent a fenti őrsön, amely alkalomkor a jelenlevő kb. 8 fő őrs beosztottjainak eligazítást tartott. Az eligazítás tárgya az őrs védelme volt, az esetleges ellenforradalmárok támadása esetén. Az eligazításon először Sztankó Mihály, volt rendőr szkv. szólalt fel, aki kijelentette, hogy ő nem hajlandó lőni a tömegre, mivel lehet, hogy az ő testvérei is azok között vannak. Megállapítást nyert az is, hogy ezen eligazításon vádlott is felszólalt és megkérdezte Koncsek fhdgy-t, hogy hogyan képzeli el a védelmi terv elkészítését, és meggondolta-e jól, hogy kire fogunk és hogyan fogunk lőni. Vádlott ezt azért vetette fel, mivel az őrs olyan helyen volt elhelyezve, ahol kellő védelemre berendezkedni nem tudtak volna. Nem nyert azonban bizonyítást, hogy vádlott azt mondotta volna, hogy „ő nem hajlandó lőni a tömegre". Ezt támasztották alá a tárgyaláson számos kihallgatott tanúk előadásaival, akik részt vettek ezen eligazításon. A jelenlévő személyek vádlott e fejtegetését helyeselték, mivel az őrs elhelyezése olyan volt, hogy ott különösebb védelmi berendezkedést sürgősen nem lehetett megvalósítani. Nem nyert bizonyítást az, hogy a vádlott az őrsön olyan magatartást tanúsított volna, amely az őrs személyi állományának vagy az őrs fegyelmét aláásta volna. A kihallgatott tanúk csaknem egyöntetűen azt adták elő, hogy vádlott úgy az ellenforradalom előtt, mint az alatt és az után is munkáját mindenkor becsületesen ellátta, és magatartása ellen sem merült fel, sosem súlyosabb kifogás. Megállapítást nyert, így a kihallgatott tanúk előadása alapján az is, hogy az őrs fegyelmét Sztankó volt rendőr szkv. rombolta kijelentéseivel, és magatartásával, aki különböző klikket és csoportosulást akart létrehozni a rendőrőrs személyi állománya között. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy vádlott olyan kijelentést tett volna, melyek szerint javasolta volna a parancsnok leváltását, valamint az újabb parancsnok kijelölését. Ezzel szemben az nyert megállapítást a tárgyalás adatai alapján, hogy a vádlott volt az, aki követelte, hogy a parancsnok ezen időkben ne hanyagolja el az őrsöt, és mindenkor tartózkodjék az őrsön, hogy őket segítse és irányítsa e rendkívüli időkben munkájukban. Megállapítást nyert így a kihallgatott tanúk előadása alapján, hogy vádlott a fenti időben megtartott eligazítás után az őrs beosztottjaival beszélgetve, tett olyan kijelentést, hogy „amennyiben adott esetben a tömegekre lőni kellett volna, lehet, hogy az első golyót Koncsek fhdgy. kapta volna". Ezen kijelentését 1957 márciusában az őrsön tartandó pártnapon szintén megismételte, amikor is az ellenforradalmi eseményeket taglalták. Azonban nem nyert bizonyítást az, hogy ezen kijelentését oly formában tette volna, hogy Koncsek fhdgy.-ot szándékozott volna agyonlőni. E vonatkozásban az nyert megállapítást, hogy a vádlott figyelemmel az akkori rendkívüli időkre, az őrs védelmi szempontjából történő elhelyezésére, valamint különösen Sztankó szkv. magatartására, azt a következtetést vonta le, hogy Sztankó részéről történt volna meg esetleg Koncsek fhdgy. lelövése. Vádlott ezen előadását a tárgyaláson kihallgatott számos tanú is előadásával alátámasztotta, akik előadták, hogy vádlott ezen kijelentést olyképpen magyarázta, hogy nem az ő részéről történt volna Koncsek fhdgy. lelövése,