Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Tóth Mihály [helyesen: István] alez., a békéscsabai hadosztály parancsnoka, helyőrségparancsnok is. A vasútállomásnál a vasúti kommendánsi hivatalban vádlott mint beosztott tiszt, Szántai Pál hdgy. mint vasútkommendáns parancsnok teljesített szolgálatot. Itt Tóth ales, olyan természetű instrukciót adott Szántai hdgynak., hogy valaki közölük biztosítson szerelvényt és szerszámokat és vezessék ki a tömeget Lőkösházára a sínek felszedésére.

1 Ekkor a vasútkommendáns hivatalból távbeszélőn érintkezésbe lépett közvetlen elöljárójukkal, a Szegedi Vasúti Katonai Szállítási Parancsnoksággal, ahonnan azt az utasítást kapták, hogy semmi esetre se szedjék fel a síneket. Ennek ellenére Szántai hdgy., feltehetően Tóth alez. és a tömeg hatására is parancsilag (írásba is foglalta) is utasította I. vádlottat, hogy vezesse a tömeget Lőkösházára és biztosított számukra szerelvényt és a sínek felszedéséhez szükséges szerszámokat is. I. vádlott annak ellenére, hogy értesült közvetlen elöljárójuk ellenkező álláspontjáról, ezen kifejezetten bűnös parancsot mégis teljesítette és vállalkozott a feladatra. Ilyen előzmények után délután 4 óra tájban azután I. vádlott irányításával el is indult egy szerelvényen több száz főnyi ellenforradalmi tüntető, szerszámokkal felszerelve, valamint voltak velük vasúti műszaki szakemberek is. Megérkezve Lőkösházára, már nem sok feladatuk akadt, mert az ottani lakosság öntevékenyen akkorra a sínek nagy részét felszedte. Úgyhogy a tömegnek csak egy része tudott az ottani munkálatokban segédkezni, de azok is rövidesen befejezték a munkát. I. terheltnek éppenséggel semmi teendője nem akadt. Az esti órákban a békéscsabai csoport kettévált. A nagyobbik részük a szerelvénnyel az esti órákban visszament Békéscsabára, a tömeg kisebb része, kb. 50 fő továbbra is ott maradt, ugyanis arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ők még továbbmennek Battonyára, az ottani sínfelszedés végrehajtására. Ennek a csoportnak, melynek [így] I. vádlott is csatlakozott, sőt azt vezette, a lőkösházi ellenforradalmi tüntetők egy autóbuszt is szereztek, és ők így mentek tovább Battonyára. Battonyára megérkezve, ugyancsak kész helyzetet találtak, mert a síneket a helyi tüntetők már ott is részben felszedték, úgyhogy ott sem volt sok tennivalójuk, ezért ők is csatlakoztak a helyi tüntető tömeghez, amely a város közepére ment és ott a pártház előtt pártellenes demonstrációt tartott, ahol több, most már ismeretlen kilétű személy szólalt fel és különféle nyilatkozatot tettek. Jelen büntetőper keretében ezek a kijelentések most már pontosan nem voltak rögzíthetők, az azonban kétségtelenül megállapítható volt, hogy mindegyik ellenforradalmi uszító hangulatú nyilatkozatot tett, így többek között a szovjet-magyar barátság, a Varsói Szerződés felbontása tárgyában, az uránérc értékesítése kérdésében, a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, a forradalmi tanács megalakulásáért és más ellenforradalmi követelésekért szálltak síkra. Ennek során I. terhelt is felszólalt, és néhány szavas üdvözlőbeszédben, a néphadsereg nevében üdvözölte a jelenlévőket, sok jót és egészséget kívánt törekvéseiknek.

2 Utána a helyi tömeg eloszlóban volt, mire I. vádlott az ő csoportját, melyhez már csatlakozott néhány battonyai személy is, továbbvezette Mezőkovácsházára. Mezőkovácsházára a késő esti órákban érkeztek, ép-