Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)
Tény, hogy 1960 májusában az egyéni kegyelemmel szabadultak többsége zsidó származású volt. Ennek ellenére Fazekas György, valamint Hegedűs B. András idevonatkozó állításai egy rendkívül bonyolult lélektani helyzet téves megítélésén nyugszanak. Az 1956-os magyar forradalomban és szabadságharcban nagyon sok zsidó származású férfi vett részt, akik nemcsak a harcban, de a börtönökben is példaadó bátorsággal viselkedtek, testvérükként szerették magyar és más nemzetiségű rabtársaikat, nem részesültek kiváltságokban. Példaként nevek sokaságát kellene felsorolni, de elég dr. Mérey Ferenc világszerte ismert pszichológus nevét megemlíteni, aki a legválságosabb időben szemébe mondta a börtönügyésznek: „Ma is kész vagyok meghalni 1956 eszméiért, mert azok örök értékűek!" Azok, akik részt vettek az 1956-os magyar forradalomban és azt követően megjárták az ország különböző börtöneit, azok tudják, az '56-os forradalmárok eszmevilágától idegen volt mindenféle faji és vallási, sőt pártalapon nyugvó gyűlölet vagy ellenséges érzület. Ezt kizárta a politikai rabok közt kialakult teljes nézetazonosság, a közös sors és az egymás iránt érzett, meg nem bontható szolidaritás. A börtönlázadás céljai között, ha megnevezett formában nem is, de tudat alatt szerepelhetett egy olyan szándék is, szerezzen tudomást a világ arról, milyen körülmények között szenvednek évek óta a magyar börtönökben a magyar politikai rabok. Az éhségsztrájk letörése érdekében a „Doberdón" elkülönített elítélteket mentesítették a kiszabott fegyelmi büntetés alól és visszahozták zárkáikba. A lázadásban részt vevők többsége ekkor felhagyott az éhezéssel. A legelszántabbak, köztük Hrabovszky László, még folytatták a reménytelen küzdelmet. A megtorlás nem váratott magára sokáig. 1960. április 20-án egy fegyőrökből álló kommandó kirángatta celláikból a „főbűnösöket". Különböző csoportokat állítottak össze kegyetlen, csoportos és egyéni verések kíséretében. A legnépesebb csoportot Sátoraljaújhelyre szállították, egy kisebb csoport Márianosztrára került. A harmadik, 15 fős csoport azokból az elítéltekből tevődött össze, akik az események alatt vezető szerepet töltöttek be, s tevékenységük alapján ügyük további vizsgálatra szorult, bíróság elé állításuk végett. Megérdemlik, hogy nevüket az utókor emlékezetében megőrizze. íme: Bognár Ferenc munkás 10 év egy hónap, Boris József munkás 12 év, Czajlik Péter munkás 12 év, Érsek Zoltán munkás 8 év, Giczi István munkás 12 év, Jenéi Andor munkás 8 év, Hrabovszky László egyetemi hallgató 10 év, Káldi Károly munkás 8 év, Konyorcsik György munkás 15 év, Lukács Tamás 8 év, Martoncsik József értelmiségi 20 év, Nagy Elek munkás 12 év, Nerada László munkás 12 év, Noszek Miklós munkás 6 év, Schiff Miklós munkás 8 év, Szaniszló Béla munkás 8 év. 7 A fenti személyekből álló csoportot a BM Gyorskocsi utcai börtönébe szállították. A cél egy elrettentő per megrendezése volt azzal a koncepcióval, hogy az illetők egy olyan országos hatású szervezkedés vezetői voltak, amely alkalmas lehetett volna a népi demokratikus államrend aláaknázására és megdöntésére, s így az 1956-os forradalom szerves folytatásának tekintendő.
