Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)
rákosista diktatúra és szervei napok alatt omlottak össze népünk egyértelmű kiállása miatt. Egyre többször írták le: október 23-a előtt a párt készen állt a hibák kijavítására, nem volt semmi szükség népmozgalomra... 200 A sajtóban is előretörtek a volt rákosisták, itt is kellett a manipulációs „szakértelem": a Népújságnál dolgozott 1956 végén-1957 elején Varga Tibor, Sass Ervin, Kukk Imre (mindhárman volt ÁVH-sok). 201 A bosszúhadjárat során a bírósági szakasz már szinte könnyebbséget jelentett a vádlottak számára. A kínok időszaka a rendőrségi vallatások ideje volt. Ezrek számára jelentette a napokon-heteken át tartó veréseket, megaláztatásokat, a fizikai és lelki terror válogatott megnyilvánulásait. A vallatások végén a gyanúsított bármit aláírt, amit elébe tettek, márpedig a vádiratot megalapozó, s az eseményeket a kádári bosszú jegyében hamisító „vallomást" tettek elé. Ugyanez történt a tanúkkal is. Ókét is megfélemlítették, sok esetben pedig „felkészítették", azaz a helyi párt vagy tanács emberei, rendőrök adták a szájukba az eltervezett vádirathoz kellő szöveget. Erre mind a vádlottak, mind a tanúk számos esetben utaltak a bírósági tárgyalásokon. Csak ízelítőül említem a gyulai Radóczy Andrást, aki emlékiratában részletesen leírta kínzásait: gépfegyvertussal ütötték, többször elájult, testén véraláfutás véraláfutást követett. A költő-újságíró Simonyi Imre bordáit, lábfejét eltörték puskatussal, arcán cigarettát oltottak el... Ez így ment a rendőrségen hetekig, aztán rövid „pihenő" a gyűjtőfogházban, majd Kistarcsán, az internálótáborban már ismét sűrűn zuhogott a gumibot. 202 A békési Papp Imre is kényszer alatt vallott, a karhatalmisták csúnyán elverték. A bíróság előtt volt mersze rendőrségi vallomását egészében megtagadni. 203 A csabai hadosztályparancsnokkal,Tóth Istvánnal megalázó módon, gúnyolódások közepette folyt a procedúra, melynek fő vezetője Benkovics Sándor rendőrnyomozó-főhadnagy volt. 20 ' 1 A csorvási dr. Kádast is a rendőrségen súlyosan bántalmazták, a tanúkat megfélemlítették, nem véletlen, hogy a bíróságon többen közülük másként vallottak. 20 " 5 Az eseteket sok tucatszor folytathatnánk. Fontos említeni: a rendőrségi közbiztonsági őrizet hivatalosan hat hónapig tarthatott, de az ügyészi hosszabbításnak semmi akadálya nem volt. Azaz bárkit internálni lehetett, ehhez elég volt a gyanú, a feltételezés. 206 (Más volt a helyzet, ha BM- vagy pártalkalmazott került [volna] bíróság elé. Ilyen esetben csak akkor lehetett eljárást kezdeni, ha az illetékes pártszerv hozzájárult [!]). 207 Számos esetben végül vádemelés sem született, de a keresztutat részben minden „ellenforradalmárral" meg kellett ismertetni. A közbiztonsági őrizet hetei, hónapjai után következett az előzetes letartóztatás periódusa, ügyészi, illetve bírói határozattal. Erre akkor került sor, ha a gyanúsítottat vádlottá minősítették. De számos esetben ügyészt, bírót megkerülve is börtönbe vetettek embereket, mivel a karhatalom nem volt híres jogkevető magatartásáról. Megemlítendő, hogy az őrizetbe vételek előtt jóval a gyanúsítottakat elbocsátották munkahelyükről, s ezt követően csak segédmunkások lehettek. Az ítélet nélküli bűnhődések időszaka volt ez. A bírósági eljárásokat előkészítették. 1956. november 12-én lehetővé tették, hogy akár vádirat nélkül is bíróság elé kerüljön valaki, súlyos bűncselek-
