Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Kiss József őrnagy, a helyi ÁVO parancsnoka pár nappal a színészklubban rendezett összejövetel [október 27.] előtt még a pártfunkcionáriusok felfegyverzésén fáradozott, s a pesti példa nyomán nyilván a fegyveres fellépést sem zárta ki, de a forradalom erkölcsi erejének láttán ő is meghátrált. Hrabovszky László beszámolója után félelemből vagy a józan ész diktálta belátásból, a fegyveres összeütközés elkerülése érdekében az ÁVO fegyvereinek leadása mellett döntött. Elhatározását többek között azzal indokolta, hogy két hét óta az országos központból a helyi szervezet semmiféle utasítást nem kapott, így belátása szerint kénytelen cselekedni. A gyűlés után megkérte Hrabovszky Lászlót, hogy kíséretében menjen el a Munkácsy utcai ÁVO-s központba, és ott ismételje meg mindazt, amit a színészklubban a pesti eseményekkel kapcsolatban elmondott. A Munkácsy utcában lévő ÁVO-s rezidenciát az emberek messze elkerülték. Különböző hírek keringtek a rossz hírű, félelmetes helyről, ahol az ide behurcoltakat először borzalmasan megkínozták, majd egyeseket végleg, másokat hosszú időre eltüntettek. Hrabovszky Lászlót a körülmények kényszerítették arra, hogy átlépje a félelmekkel övezett hely küszöbét. Hogy a Békés megyei ÁVO kötelékében hány tiszt és milyen létszámú legénység teljesített szolgálatot, azt a mai napig sem lehet biztosan tudni. [...] Az épület gyülekezőtermében körülbelül negyven tiszt várakozott, hogy meghallgassa Hrabovszky László beszámolóját a Kossuth téri vérontásról. Az előadó a szemtanú hitelességével beszélt a békés tömeg kegyetlen legyilkolásáról, a tüntetésen részt vett fiatalok felháborodásáról, egyes szovjet harckocsik átállásáról, és a háztetőkről orvul lövöldöző ÁVO-sok felelősségéről. Figyelmeztette a jelenlévőket, Békéscsabán is fennáll a veszélye annak, hogy szélsőséges csoportok a párt uszítására véres kalandokba bocsátkozzanak. Aki ilyet elkövet, soha el nem évülő bűncselekmény terhét veszi magára. Még az ÁVO tagjait sem kötelezheti semmiféle hatalom arra, hogy gyilkosságban, esetleg tömeggyilkosságban vegyen részt. A baj megelőzésére, a lakosság, az ÁVO-s tisztek és sorkatonák személyes biztonságának garantálása érdekében végre kell hajtani a lefegyverzést. Akiben egy pici becsület és felelősségérzet van embertársai iránt, annak ezt be kell látni, és elő kell segítenie a katasztrófa elhárítását. A jelen lévő ÁVO-s tisztikar megrendülten hallgatta az őszinteségtől és nemes szándéktól áthatott beszédet, melyből valóban kiérzett a város iránt érzett felelősség és emberbaráti szeretet. A hallgatók egy része könnyeivel küszködött. Talán ekkor döbbentek rá, félrevezetettek, becsapottak, egy bűnös rendszer bűnös szekértolói lettek. B. [alighanem BocskaiJMihály ÁVO-s százados, akinek fia Hrabovszky Lászlóval együtt járt a műszaki egyetemre, sírva kérdezte, él-e a fia, mit tud a fiáról. [...] [...] Az ÁVO-s palotában 1956 októberében könnyet hullató államvédelmi tisztek pár hónappal később az újkori magyar történelem legkegyetlenebb kínzómesterei lettek, akik céljaik elérése érdekében válogatás nélkül alkalmazták az inkvizíció legborzalmasabb eszközeit. Áldozataikat eszméletlenre verték, henteskampóra akasztva gumibotozták, mint például az azóta is elmegyógyin-