Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

nálat elrendelése a parancsnok joga volt, ő mérlegelhette, hogy volt-e idő előzetes felszólításra. Ha például félő volt - úgymond -, hogy tömeg lép fel a karhatalom ellen, azonnal tüzelni lehetett. A megítélés természetesen szubjektív volt. Az erélyt - így Münnich - a kíméletlenségig lehetett fokozni. Ezt az utasítást betartották.

192 1 9 5 6. december-1957. május között Békés megyében 1946 embert vettek őrizetbe, ebből 488 került bíróság elé. 1291 házkutatást, 181 „nagyrazziát" tartottak.

193 1957. március 15. előtt riadókészültségben volt a karhatalom országszerte. Elterjedt ugyanis a „MUK" (Márciusban Újra Kezdjük) jelszó, melyet igazán komolyan csak a karhatalom vett. Rengeteg embert tartóztattak le, nehogy tehessen valamit, üzemekben és iskolákban kutakodtak, vezetőik a fegyverhasználat lehetőségét is megkönnyítették. Gyulán, a templomtoronyba tettek telefonnal ellátott őrszemeket, és vízágyú is elő volt készítve. Csak ebben a városkában, az ünnep előtti héten 39 embert figyelmeztettek, hetvenötöt helyeztek rendőri felügyelet alá, őrizetbe vettek 37-et.

194 A gépfegyveres pufajkások ellen reménytelen volt az ellenállás, hiszen ha kellett, megjelentek a szovjet tankok is, mint az Békésben is többször megesett. Ennek ellenére Dobozon - mint már említettem - 1956. december 10-én az este megérkező karhatalmistákra Nagy Lajos vadászpuskával rálőtt, két kisebb sebesülést okozva.

195 1957. március 19-én Battonyán vertek el súlyosan egy karhatalmistát. A karhatalom tevékenysége 1 957. április-május során befejeződött, tagjai visszatértek a civil életbe, vagy a rendőrségen, honvédségnél nyertek alkalmazást. A karhatalom utóda a munkásőrség lett, melynek tagjai munka mellett látták el a fegyveres szolgálatot, az MSZMP csapataiként. A BM felügyelete alatt álltak elvileg, de minden szinten az illetékes pártbizottság rendelkezett velük, bármikor bevethette őket.

196 Az egyértelmű erőszak és terror mellett a kormányzat igyekezett elméleti és szellemi síkon is - 1956-57 során vajmi kevés eredménnyel - meggyőzni a lakosságot igazáról. 1956. november elején az MSZMP lapjaként megjelenő Népújság még a Rákosi és Gerő elleni jogos elégedetlenségről, tiszta népmozgalomról írt, igaz, már hozzátéve: ellenforradalmi elemek is belekeveredtek a tiszta felkelésbe, s ezek az elemek a Horthy-rendszert akarták visszacsempészni.

197 Két hét múlva Kádár beszédét közölték, mely szerint két út létezett: folytatni Nagy Imre vonalát, azaz szemlélni a kibontakozó fehérterrort, vagy a szovjetek segítségével meggátolni ezt. Ekkor még Kádár is a megoldandó feladatok közé sorolta a szovjet csapatok kivonulásának előkészítését.

198 Erről később haláláig hallani sem akart... December 11-én már egyértelműen ellenforradalomról írt a Népújság, majd pár nap múlva szívélyesen köszöntötte a munkásparaszt hatalomért küzdő „derék karhatalmistákat".

199 1957-ben már kizárólag a kádári, „letisztult" nézetek kaptak helyet a Népújságban: ellenforradalom, gyilkos kommunistaellenes terror, volt csendőrök, gyárosok, horthysta tisztek hatalomra törése, megtévesztett tömegek stb. Mindennek a valósághoz semmi köze nem volt, de valahogy igazolni kellett a diktatúrát, és elfedni azt, hogy a