Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

magyar forradalmi résztvevőt deportáltak Ukrajnába, akik decemberben térhettek vissza, egyenesen az új politikai rendőrség kezébe.

185 Békés megyében az első karhatalmi szervező a már ismert Pankotai százados volt, fő segítője Kurucz István százados lett. Társaikkal írásbeli felhatalmazás nélkül sorra tartottak házkutatásokat, sokakat őrizetbe vettek, kihallgatásokat foganatosítottak, megfélemlítettek.

186 A november azonban még számukra főként a felkészülés, az erőgyűjtés időszaka. A fordulat decemberben történik meg. A megyebeli karhatalom ekkor már 120 fős (ebből 40 korábban ÁVH-s volt, a többi pedig olyan vezető, akit a forradalom alatt váltottak le), majd 1957. február elejére fokozatosan éri el a 450 fős létszámot.

187 Decemberben létesítik a megyei rendőr-főkapitányságon a politikai nyomozó osztályt, ennek kiépülnek járási kirendeltségei is, párhuzamosan kialakul a karhatalom vertikális struktúrája is.

188 Ekkor látta Kádár elérkezettnek az időt a bekeményítésre. Jelezte ezt a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagjainak említett letartóztatása és a statárium. Ujabb fekete jelzés volt a salgótarjáni tömegmészárlás: december 8-án közel 50 fegyvertelen tüntető maradt a városka főterén. Egyre több lett a letartóztatás, a fizikai bántalmazás. Békés megyében országos összevetésben is a legdurvább, hírhedt ütlegelők voltak Nyírfalvi százados, Fetter és Baji főhadnagyok. Polgár Jánost, aki Csabán fegyveres szervezkedésben vett részt, de végül el sem sütötte fegyverét, henteskampóra akasztották, és úgy verték órákon át gumibotokkal. Fekete Pált 1957 februárjában válogatott kínzásokkal igyekeztek megtörni.

189 A tótkomlósi pufajkás különítmény mindenféle jogi procedúrát mellőzve, ügyészségi és bírósági eljárás nélkül, önhatalmúlag verte agyon rettenetes körülmények között Horváth Lajost, a csanádapácai forradalmi bizottság elnökét, akit pedig előtte a nyomozó szervek vétlennek találtak. A tótkomlósi pufajkások súlyos verés után autójuk után kötötték, és úgy húzták maguk után Hajdúk Mátyást Gerendáson, aki bele is halt a kínzásokba. „Bűne" annyi volt, hogy a kocsmába berontó karhatalmisták utasítása ellenére nem állt a falhoz, mint a többiek, hanem ülve maradt és csak annyit mondott: „Köpök rátok." Ugyanezek a tótkomlósi vademberek négy békéssámsonit, akik 1955-ben börtönbe kerültek ellenállóként, majd kiszabadulva '56-ban a forradalmi bizottság tagjai lettek, de minden szélsőséget elutasítottak, ugyancsak agyonvertek. Mák András kevermesi parasztembert egyetlen, a karhatalmat leminősítő mondatáért a helyszínen agyonlőtte egy pufajkás. Andó Márton mező-megyeri fiatal kovácsmester tekintélynek örvendett falujában, és bár semmi része nem volt '56-ban, a falu megfélemlítése érdekében a kocsmában egy volt ÁVH-s provokálta, majd amikor kimentek úgymond megverekedni, az ÁVH-s szó nélkül agyonlőtte.

190 Egyedül az orosházi járásban, a korántsem teljes rendőrségi kimutatás szerint 40 embert internáltak, 15 lett vizsgálati fogoly, preventív őrizetbe került 15, s bíróság ítélt el 153-at.

191 A karhatalom működéséhez érdemes belenézni Münnich Ferenc belügyminiszter karhatalmi utasításába. E szerint a fasiszta csőcselékkel szemben, mely szembe mert szállni a Szovjetunióval, készen kell állni a harcra. A fegyverhasz-