Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

dapestre. Sem az élelmiszerek összegyűjtésében, sem szétosztásában, irányításában szerepem nem volt. A szállítmányt azért kísértem fel, mert ez volt az egyedüli lehetőség arra, hogy Budapestre jussak. Ugyanis november 2-án úgy láttam a helyzetet, hogy az egyetemi tanulmányokat folytatni tudom majd és ezért igyekeztem idejében Budapestre kerülni. Arról kellett meggyőződnöm, hogy az egyetemi oktatás egyelőre szünetel, és ezért november 20. körül visszatértem Békéscsabára. Gyerekes, naiv elgondolásomban tényleg ebben az időszakban - amikor már kétség a tekintetben nem lehetett, hogy a Kádár-kormány ura a helyzetnek - nem javaslatként, hanem elgondolásként a pártbizottság egyes tagjaihoz fordulva felvetettem a gondolatot, hogy ez a pártbizottság nem szakadhatna-e el a kormánytól. Miután meggyőztek arról, hogy elgondolásom mennyire gyerekes, annak érdekében természetesen további lépést egyáltalán nem tettem. II. Nyomatékkal kívánok reámutatni arra, hogy szereplésem november 2ával megszűnt. Mielőtt még a Kádár-kormány a hatalmat átvette volna. A helyi hatóságok, amelyek az ellenforradalmi események után a tisztogató intézkedéseket haladéktalanul megtették, ismerték egész szereplésemet, ismerték magatartásomat és mégis csak 1957. május 9. napján jutottak arra az elhatározásra, hogy letartóztatnak. Fellépésem nyilván nem jelentkezhetett békéscsabai viszonylatban olyan súllyal, hogy haladéktalan elfogatásomról kellett volna gondoskodni. Másrészről pedig - bár tisztában voltam azzal, hogy nem jártam el helyesen, s hogy a történtekért felelnem kell - nem választottam azt az utat - amelyre pedig bőven lett volna módom és alkalmam, hazámat nem hagytam el. Ma már, érettebb fejjel, az események súlyát és jelentőségét szabatosabban mérlegelve, magam is belátom cselekményeim veszélyességét. Úgy vélem azonban, hogy az a büntetés, amit reám kiszabtak, túl súlyos. Cselekményeim indítéka túlnyomórészt meggondolatlanságomra, tapasztalatlanságomra, fiatalos hiúságomra, fontoskodásomra vezethető vissza. Tetszett az a szerep, amelybe belecseppentem és nem volt józan, higgadt ember, aki kellő felvilágosítással a hebehurgya cselekményektől vissza tudott volna tartani. Származásom, eddigi magatartásom, viselkedésem nem mutathatnak arra, hogy ezekből eredően lennék a társadalomra veszélyes. A kapott lecke, az azóta történtek teljes bizonyossággal teszik lehetővé azt a megállapítást, hogy ilyen vonatkozásban társadalomveszélyességem ezután sem következik be. Letartóztatásom ideje alatt is igyekszem - amennyire ezt egyáltalán tenni lehet - korábban jól megkezdett tanulmányaimat folytatni. Tudom azt, hogy súlyosat vétettem. Kérem, adjanak módot arra, hogy mindazt lehetőleg magas értékű munkával hozzam helyre. Kérem büntetésem lényeges mérséklését. Tisztelettel: Hrabovszky László V r. vádlott