Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

1956. október 27-én délután folytatódott a „forradalmi bizottság" ülése. Ezen én szintén részt vettem. Ott volt Fekete Pál tanár is, azt hiszem a teljes bizottság. Ezen a gyűlésen felvetődött a civil személyek lefegyverzése. Kaskötő azt mondotta, hogy a véres összetűzéseket csak úgy tudjuk megakadályozni, ha minden nem illetékes személytől elvesszük a fegyvert. Élesen azonban csak a pártbizottság lefegyverzéséről volt szó. Azt hiszem a valamennyi civiltől való fegyverelvétel csak ürügy volt arra, hogy a pártbizottságot le kell fegyverezni. Én elleneztem a lefegyverzést, azonban durva közbekiabálásokkal és kijelentésekkel engem letorkoltak. Azt mondották, áruló vagyok. Végül a „forradalmi bizottság" úgy döntött, hogy végre kell hajtani a pártbizottság lefegyverzését. Ezzel a feladattal Farkas nevű ember lett megbízva, aki a megyei pártbizottság tagja volt. Azt mondották neki, hogy a lefegyverzéssel bizonyítsa be a forradalomhoz való hűségét. Engem is kijelöltek a lefegyverzés végrehajtásához. El is mentem, azonban én nem csináltam semmit, csak ott voltam. [...] [...] Én még ezek után sem voltam hajlandó az aláaknázásra parancsot adni. Igyekeztem a kérdést elhúzni és azt mondottam, hogy majd más megoldást fogok találni. Kijelentettem, hogy én olyan parancsot nem adok, hogy aknázzák alá a síneket. Ezután a vita kb. éjfél felé azzal zárult le, hogy menjek be a honvédséghez, és ott kérdezzem meg a személyi állományt tiszti gyűlésen, hogy mi a véleményük, és azt közöljem a „forradalmi bizottsággal". Ekkor is azonban látszott, hogy Széli mérnök és Kaskötő nem elégedettek az eredménnyel. Még az ajtóba [így] is utánam szólt valamelyik, hogy próbáljam elérni, hogy a tiszti gyűlés beleegyezzen az aknázásba. Én kimentem a gyűlésre és ott elmondottam, hogy a nép jogos követelésével ugyan egyetértek, azonban a rombolásba nem megyek bele. A tiszti gyűlés határozata mellettem szólt. Ennek eredményének közlése végett Gilicze századost és Csimma szds.-t kiküldtem a „forradalmi bizottság"-hoz. Később meghallottam, hogy a kiküldött 2 tiszt azt közölte, hogy hajlandók vagyunk a harmadfokú telepítést elvégezni. A harmadfokú telepítés azt jelenti, hogy kiássuk az aknáknak a helyét és odakészítjük a robbanószert. Nem helyezzük azonban bele a kiásott helyekbe. Erre én nem adtam utasítást, hogy ezt közöljék és a tiszti gyűlésnek sem ez volt a határozata. Ebből az aláaknázásból és pártbizottság lefegyverzéséből láttam, hogy a helyzet elfajult. Szó volt még arról is, hogy a hidakat is fel kell robbantani, amitől nagyon féltem, hogy majd valaki megcsinálja. Éjjel, vagyis 28-án korán reggel bementem a pártbizottságra, hogy megbeszéljük a további teendőket. A pártbizottságnál helytelenítették az álláspontomat, és azt javasolták, hogy a honvédség s a rendőrség lépjen ki a „forradalmi tanácsból" és alakítsunk új „forradalmi bizottság"-ot. Azt mondották, hogy a romboló és kártevő elemeket pedig le kell tartóztatni. Ezzel én egyetértettem. Még az éjszaka folyamán Hódmezővásárhelyről berendeltem egy lövész szakaszt, Orosházáról egy páncéltörő tüzér üteget, és Mezőtúrról egy rohamlö-