Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Imre és kormánya visszatételét követelte, teljes szolidaritást vállalva a munkásság követeléseivel.

144 Nádházi János Gyulán, november 12-én összevont városi munkástanácsi gyűlésen jelentette ki: a munkástanácsok feladata az üzemek vezetése, amit azonban úgy kell végezniük, hogy se megalkuvás, se bosszú ne jelentkezhessek. Egyben állást foglalt a szabad választások és a függetlenség mellett. A magyar munkás - mondta mintegy válaszul a kormányzat akkori vádjaira - nem akar fasizmust, de kommunista diktatúrát sem. Ekkor mondta híressé vált, a szovjet megszállásra utaló szavait: a fegyverek csak ideiglenesen győznek, aki a lelkeket meg nem hódítja, véglegesen nem győzhet.

145 Békés megyében kiemelendő a csabai nagy munkásgyűlés (melyen az összes városbeli munkástanácsok küldöttei jelen voltak) november közepi határozata. 12 pontban követelték a szabad választásokat, a függetlenséget, a szovjet csapatok kivonását, ENSZ megfigyelők beengedését, gyülekezési-, sajtó- és sztrájkjogot, munkástanácsokra épülő üzemi önkormányzatot, a halálbüntetések mellőzését politikai perekben.

146 A követeléseket a gyulai munkástanácsi küldöttekkel együtt vitték fel Kádárhoz, de csak Dobi Istvánig jutottak, aki a követelések egy részét megértően bár, de elvetette, más részükre halogató és kitérő választ adott, de útjuk során a küldöttek érzékelték a fővárosban a helyzet realitásait, és hazatérve, bár sok jó hírt nem vittek, mégis a munka felvételét ajánlották, amit társaik mind Csabán, mind Gyulán csak részben teljesítettek.

147 A munkástanácsi vezetők nem voltak egyszerű helyzetben. Munkatársaik elszánt, radikális követeléseit kellett a kormányzatnál képviselniük, majd érzékelve az erőviszonyokat, otthon megértetni azt, hogy egy bizonyos határt nem lehet átlépni. Gyulán Nádházi János november 22-én számolt be az üzemek küldöttei előtt. Elmondta, hogy mindent megtettek, de többre nem telt az erejükből. A munkát fel kell venni, különben tönkremegy az ország. Jelezte, hogy Dobi István szerint a Kádár-kormány ideiglenes, lesznek benne még személyi változások (a deputáció is követelte Apró Antal és Kossá István - mint régi rákosisták - eltávolítását), a szovjet hadsereg is idővel kivonul majd, a halálbüntetést pedig nem fogják alkalmazni, csak ha elkerülhetetlen... A szabadságjogokat sem kívánja a kormány korlátozni - tolmácsolta Nádházi Dobi megnyugtatónak szánt, probléma elodázó, részben üresen ígérgető szavait. Volt küldött, aki Nádházi mellett állt, s elmondta: az ENSZ semmit sem segít Magyarországnak, magunk vagyunk, és a Szovjetunióval szemben nincs esély. Mások bizalmat kértek Nádházinak, mivel a bizalmatlanság a gyulai forradalmi vezetés kiválóságával szemben is kezdett megmutatkozni. Akadt olyan küldött, aki szerint a küldöttség semmit sem ért el, a gyulaiak többet vártak, így folytatódjék a sztrájk, mert a munka felvétele azonos a harc feladásával, az ország sírjának megásásával. Volt üzemi munkástanács, amely testületileg vonta meg a bizalmat a központi munkástanácstól. A nagygyűlésen végül döntés nem született, a vállalatokra bízták, hogy sztrájkolnak vagy sem. A 12 pontos követelést fenntartották, és kinyilvánították, hogy követik a Nagybudapesti Központi Munkástanács lépéseit. Az üzemek zöme továbbra is sztrájkolt.

148