Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Ugyanakkor előfordult még az is, hogy a pol. o[sztály] egyik tagja, Antali szds. volt a lakásügyi előadó. Valamennyi politikai helyettesnek jó lakást szerzett, amit természetesen a többi tisztek nem jó szemmel néztek. Ezekből a hibákból adódtak aztán a többi ellentétek. Október 23. előtt kb. 1 hónappal érkeztem vissza az alakulathoz. A hadosztálynál nem tapasztaltam semmiféle ellenséges ideológiát. Nem tudok arról, hogy a Petőfi Kör eszméit, valaki hirdette volna a hadosztálynál. Igaz, ezzel nem is érkeztem foglalkozni, mivel ebben az időben történt meg, hogy a hadosztályt „A" típusú hadosztálynak szervezték át. Az országos Petőfi Kör vitájáról azonban hallottam. 1956. október 23-án délután Budapestre indultam, mivel a Honvédelmi Minisztériumba 24-étől kezdődően 2 napos értekezletre voltam berendelve. 23-án késő este értem fel Budapestre, mindjárt a kijelölt szállásra mentem és lefeküdtem aludni. Egyszer már az éjszaka folyamán a gépkocsivezetőm jelentette, hogy a városban nagy felvonulás és tüntetések vannak. Ekkor bementem a tanácsadó elvtárs szobájába és annak is elmondottam, hogy mi történt. Ezután bementem a Honvédelmi Minisztériumba. Megjegyzem, hogy ott olyan zűrzavar volt, amit még életemben nem láttam. A Honvédelmi Minisztériumban azt a parancsot kaptam, hogy menjek vissza az alakulathoz és majd további parancsot fogok kapni. Vissza is mentem és 1956. október 24-én 04 órára értem vissza. Odahaza Kálózi alez., a törzsfőnök jelentette, hogy azt a parancsot kaptuk a Honvédelmi Minisztériumból, hogy mindenkit fel kell fegyverezni, és az éles lőszert ki kell adni. Ennek a parancsnak a végrehajtását ellenőriztem. Ezután bementem a megyei pártbizottságra, ahol elmondották, hogy nincsen semmi baj, itt nem kezdődött semmiféle mozgolódás. Ezután visszamentem az alakulathoz. Estefelé jelentették, hogy a debreceni ezred parancsnoka, Csorba alez. az ellenforradalom mellé állt, és valami „forradalmi tanács "-nak a tagja lett Debrecenben. Ezután parancsot adtam az ezredparancsnoknak, hogy az ilyen ellenforradalmi tevékenységét szüntesse meg. Erre a Csorba alez. azt válaszolta, hogy nem érdekli az utasításom, ő csak a HM-ből, Tóth vőrgy. elvtárstól fogad el utasítást. Erre felhívtam a Tóth vőrgy.-t, aki azt válaszolta ezzel kapcsolatban, hogy Csorba alez. helyesen járt el, amikor a tanácsszervekkel felvette a kapcsolatot, és hagyjam őt magára. Azt is mondotta még, hogyha Békéscsabán hasonló helyzet adódna elő, arra kell törekedni, hogy vérontás ne legyen. Ez az állásfoglalás engem nagyon megzavart. Nem tudtam, hogy most már mit tegyek. Október 25-én vagy 26-án a megyei pártbizottságon voltam éppen, mert tagja voltam a megyei pártbizottságnak, amikor meghallottam, hogy a pártbizottság engedélyt adott egy 16 pontos követelés kinyomtatására. Innen visszamentem a laktanyába, ahol jelentették, hogy az egység „katonai forradalmi tanács"-ot akar választani. Ebben a kérdésben nem foglaltam állást, hanem újból bementem a megyei pártbizottsághoz és véleményt kértem. Azt mondották, hogy más szerveknél is történt már ilyen választás, tehát nincsenek ellene.