Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Megjegyzem, hogy kb. ebben az időben a városi DISZ-bizottság Petőfi Kört is akart alakítani Békéscsabán, azonban ez résztvevők hiányában nem alakult meg. Hamarosan, ezután lett szervezve ez az értelmiségi ankét. Az elő­ző Petőfi Kör alakuló gyűlésén én sem vettem részt. A tanácselnök kérdésére vádlott előadja: Az értelmiségi ankét a Balassi kultúrotthonban volt megtartva. Ezen az ankéton az eredményekről nem be­széltem, csak a hiányosságokról. [...] [...] 28-án reggel volt az a kavarodás a színészek letartóztatásával, vala­mint kiengedésével. Ez Tóth alez. tevékenysége volt. Ezt a tevékenységet telje­sen pozitív jellegűnek tartom. Ugyanekkor valami röplapokat is szórtak, mely­ben a katonai forradalmi tanács kijelenti, hogy kilép a mi általunk megalakított forradalmi tanácsból, és új forradalmi tanácsot alakítanak. Nekünk azt mon­dotta, hogy ha részt akarunk venni a forradalmi bizottság munkájában, akkor délután 3 órakor legyünk az irodaház nagytermében. Ezután a délelőttre terve­zett gyűlés feloszlott. 1956. október 28-án vasárnap délután 3 órakor elmentem az irodaház nagytermébe a gyűlésre. Akkor már nagyon sokan voltak ott és az utcán mint­egy 15 000 ember állt. Az ablakok nyitva voltak. Ezt a gyűlést Biczó alez. vezet­te, vagyis ő nyitotta meg és ő ült az elnöki széken. Ez azonban csak formális elnöklés lehetett, mivel a gyűlést valójában Kaskötő vezette. [...] [...] Arról beszéltem, hogy ennek a forradalomnak az a feladata, hogy a rákosista-sztálinista hibáktól megtisztítsa a rendszert. Beszéltem arról is, hogy igen sok hibát követtünk el. A pártbizottság tagjai úgy elszakadtak Békéscsa­bán a néptől és elefántcsont várból vezettek. Azt mondtam, hogy ezután min­den meg fog változni, és azon leszek minden erőmmel, hogy ezt a változást elősegítsem. Elismerem, hogy erősen bíráltam a pártot, de mégis azt mondot­tam, hogy kommunista leszek mindig, de olyan pártban, amely mentes ezektől a hibáktól. Tudom, hogy ez a beszédem megalkuvó volt. Ebben a beszédemben nagyítottam a hibákat és helytelen jelszavakat hangoztattam, azonban ekkor féltem a tömegtől. Ezen gyűlés alatt a tömeghangulat Tóth alez. ellen volt a letartóztatások miatt. Én védtem Tóth alez.-t. Azt mondtam, ne bántsák a Tóth alez.-t, mert a honvédség a néppel van. Azt is mondottam, hogy Tóth alez. jóindulatból tette a délelőtti letartóztatásokat. Utánam közvetlenül Tóth alez. szólalt fel. Elmondotta, hogy ő és a hon­védség teljes egészében a forradalom mellett és a nép oldalán áll. Azt mondot­ta, hogy a letartóztatásokat a párt iránti merev ragaszkodásából tette. Azt han­goztatta, hogy őt félrevezették a pártbizottság részéről. Lényegében az egész beszéde arra irányult, hogy kimosakodjon az ügyből és megszerezze a nép bi­zalmát. Ez a beszéde alkalmas volt arra, hogy lázítson a pártbizottság ellen, bár azt hiszem, az ő célja csak a saját maga kimosása volt. A Tóth beszéde után azt követelte a nép, hogy ha Tóth alez. a néppel tart, akkor velem együtt jöjjön ki az erkélyre és ott ölelkezzünk össze.

Next

/
Thumbnails
Contents