Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Folytatólag felvéve: 1957. október 3-án 9.30 órakor. Terhelt folytatólag előadja: Ezen az első forradalmi bizottsági ülésen felvetették, hogy mindenkitől le kell szedni a fegyvert, a pártbizottságtól is, fegyver csak a katonáknál maradhat. A javaslatot Apor nevezetű színész és Gál Pál gimnáziumi tanár tették, amit a forradalmi bizottsági ülésen mindenki elfogadott. Ez ellen én sem tiltakoztam. A lefegyverzés végrehajtásával a forradalmi bizottságTóth István alez.-t bízta meg, de ennek érdekében egy bizottságot alakítottak, amelyben Tóth István alez.-en kívül benne voltak: Szabó Jenő szds., Gál Pál tanár, Kökényes István tanácsi dolgozó, a rendőrség részéről is voltak, de nem tudom, hogy kik, egy rendőrtizedesre emlékszem, és mint később értesültem róla, Huzsvai Gyula r. alez. is ott volt. [...] [...] Tóth alez. az ellenvetését azzal támasztotta alá, hogy a sínek aláaknázása, vagy megrongálása nem ér semmit, mert ha be akarnak jönni, úgyis bejönnek. Felvetődött olyan kérdés is, hogy katonákat küldenek a határra azzal a céllal, hogy fegyveresen a szovjet szerelvények bejutását megakadályozzák, azonban ezzel kapcsolatban is azt mondta Tóth, hogy ez nevetséges, mert az egész hadosztálya is kevés erre. A vasúti sín megrongálásának kérdésében előszörTóth alez. és Széli László mérnök vitatkoztak. Ebbe később belekapcsolódott Galánfy alez., aki felszólalásában kifejtette, hogy nem hiszi, hogy jelentősebb szovjet egységek érkezzenek szerelvényen, mert csak egy tüzérosztálynak a szállítása is nagyobb számú tengelyekből álló szerelvényen történhet. [...] [...] Én a vitába nem szálltam bele, annak csendes szemlélője voltam, mivel nem értettem a kérdésekhez. A vita azzal zárult le, hogy a katonákra bíztuk ebben a kérdésben való döntést, mivel Tóth alez. azt mondta, hogy majd a laktanyából megtalálják annak a lehetőségét, hogy milyen intézkedést tegyenek. Ezzel a tanácskozás kb. 24 órakor befejeződött. A gyűlésről én hazamentem. 28-án reggel találkoztam Biczó alez.-sel és Galánfy alez.-sel, akik Békésről jöttek. Elmondották, hogy Békésen az éjszaka a színészek (Kaskötő és Apor, azon kívül valami Antali nevezetű színész) - rendzavarást csináltak. [...] Vasárnap délután 3 órakor megkezdődött a gyűlés az irodaház nagytermében. Az utcán kb. 15 000 ember volt. A gyűlést Biczó Gyula alez. vezette le. A gyűlésen felszólaltak: Apor, Kaskötő, Szabó Jenő szds., ezek után még én. Szabó Jenő felszólalásában a békési eseményeket

3 akarta elmondani, azonban az előadása igen zavaros volt, azért, mert egyrészt magát akarta tisztázni, másrészt a tömeghez is beszélt és ezen kívül az ottani eseményeket nem tudta, hogy milyen színben tüntesse fel. Figyelemmel arra, hogy a felszólalása ilyen zavart volt, a tömeg részéről közbekiáltások voltak, amibe az ő hangja beleveszett. [...] [...] Az én felszólalásomnak lényege a következő volt: Ennek a forradalomnak a feladata nem az, hogy egy másik rendszert teremtsenek, hanem az,