Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)
Az október 31-i megyei forradalmi tanács ülésén terhelt kijelentette, hogy az államvédelmistákat őrizetbe kell venni. Ezek után a tanács elrendelte az államvédelmisták őrizetbe vételét, és Tóth István volt alezredessel végre is hajtatta. Terhelt feljegyzésében 3 erről így ír: „Közöltem a győriekkel, 4 hogy az ávósokat és egyéb gazembereket letartóztattam, létrehoztam a fegyveres ,nemzetőrség'-et, a politikai tiszteket is letartóztattam, dolgozunk, az anarchiát legyűrtük, az ellenséges provokátorokat leleplezzük, a kormánytól határidőt kérünk a szovjet csapatok kivonására. Ez a határidő maximum 10-12 nap. Ha erre nem hajlandók kimenni, az egész Békés megye sztrájkolni fog, a határidőt a kormány ígéretéhez kötjük." November 3-án „Éljen a magyar forradalom" c. cikkében 5 terhelt így ír: „A forradalmi bizottság megalakulása után egy órával kiszabadítottuk a gyulai börtönből a politikai foglyokat, lefegyvereztük és személyi őrizetbe vettük a magyar nép esküdt ellenségeit az ÁVH-sokat, őrizetbe vettük azokat a katonatiszteket is, akiknek a forradalom iránti hűségéhez kétség fér." Terhelt a „megyei forradalmi tanács"-on belül egyik legaktívabb irányító volt. Minden egyes gyűlésen javaslatokat tett, felszóllak [így], állandóan „forradaloméra szólította fel a dolgozókat, több izgató jellegű újságcikket írt, rádióbeszédet mondott, üzemekben, gyűléseken beszédet mondott, izgatott a párt ellen és a szovjet egységek ellen, toborozta az üzemekből a „fegyveres munkás zlj." tagjait, a párt lejáratására és a párt elleni harcra való felhívásra következőképpen írt október 31-i „Éljen a magyar forradalom" c. cikkében: „El akarták szakítani a néptől a hadsereget, erőddé alakították a pártházat, a pincétől a padlásig mindenütt fegyverrel, lőszerrel rakták meg a szobákat. A forradalmi bizottság autóval tudta csak elszállítani a gyilkos szerszámokat, melyek mennyiségüket tekintve elegendők lettek volna a fél megye kiirtására."Továbbá ugyanezen cikkében írja: „Ha valahol, itt, a "Viharsarok földjén igazán várták a népek felszabadítását, de sajnos hiába várták, az 1945-ös esztendő nem hozott változást, sőt körmönfontabb, kegyetlenebb lett a kizsákmányolás, mint valaha, bármikor a történelemben." 6 Ténykedésének tudható be, hogy az üzemekből beszédei és újságcikkei nyomán a kommunista érzelmű személyeket elbocsátották és üldözték. Szervezte a diákokból a „munkás zlj. "-at, melynek célja a szovjetek elleni támadás lett volna. November hónapban rendszeresen sztrájkra uszított. Majd a november 3-i újságcikkében így ír: „Amíg egyetlen orosz katona van hazánkban, amíg egyetlen bujkáló gyilkos les orvul magyar áldozataira, amíg határaink biztosítva nincsenek, addig nem nyugodhatunk, addig veszélyben van a forradalom vérrel szerzett szabadsága és még egyszer csak követeljük a szovjet csapatok eltávolítását". 7 Fentiek alapján javaslom terhelt ellen a BHÖ 1. pont 1. bek. felvett, a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben vezetői tevékenység miatt vádirat benyújtását. [...] [...] XII. r. terhelt Galánfy János (Debrecen, 1911, Kölesei Anna) volt honv. alezredes, Békéscsaba, Lenin u. 13. sz. alatti lakos, aki 1957. július 8-a óta van előzetes letartóztatásban, ügyében a vizsgálat az alábbiakat állapította meg:
