Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

magatartását felülvizsgáló bizottságban vegyenek részt a munkások küldöttei és vizsgálják felül a rendőrségbe a forradalom után bekerült illetők ügyét. Megegyezés nem jött létre, s délután erről tájékoztatták a város üzemeinek küldötteit. A küldöttek elégedetlenségüket hangoztatták, s elhatározták, hogy másnap néma tüntetetésben megmutatják erejüket. így került sor a csütörtök délelőtti felvonulásra. Csütörtökön reggel pontosan nyolc órakor a gyárak szirénáinak bugása és a mozdonyok sípjának visító fütyülése adott jelt a városi munkástanács által szerdán este elhatározott tüntetés megkezdésére Megállt a munka és felvonulásra gyülekeztek a dolgozók. Alig egy óra múlva már indultak a kisebb-nagyobb csoportok a város minden részéből, s nemsokára ezek a kis csermelyek a főutcán hatalmas folyammá dagadtak. Az egybehangzó vélemények szerint a felvonulók száma meghaladta a harmincezret. A felvonulás megindulása utáni percekben a tömegen áramütésként futott végig a döbbenet: szovjet tankok és harckocsik álltak be a Szabadság térre... — Kik rendelték oda őket? - Miért hívták őket? - szakadtak ki az izgalomtól fűtött, riadt kérdések. De félelem s pillanatnyi megállás nélkül vonult a nép tovább. S nemsokára nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet egységek felvonulása sem hiába történt: meggyőződhettek arról, hogy nem fasiszta csőcselékkel állnak szemben, hanem békés szándékú üzemi, vállalati és értelmiségi dolgozókkal. S leszűrhették magukban - hiszen bennük is van emberség -, ha a nemzeti Himnuszt könnyező szemmel éneklő, tömeget bántanák, a magyar munkás ellen vétenének... A legpéldásabb rendben, fegyelmezetten zajlott tovább, több órán keresztül a munkásság erejét és egységét demonstráló felvonulás. A vasútállomás felől a főutcán jöttek, koszorúkat és virágcsokrokat helyeztek el a hazáért és a szabadságért az elesett hősök emlékének adózva, a 10l-esek emlékműve előtt. Itt-ott nyugtalanító budapesti híreket is emlegettek, de ezek hitelességét nem lehetett ellenőrizni, s a Körös-partra nyíló József Attila utcában szétoszlottak és munkahelyükre tértek vissza a dolgozók. A város felvonuló dolgozóinak végeláthatatlan sokasága a maga némaságában is többet mondott minden beszédnél. Hatalmas erejű képet adott a munkásoknak arról a szilárd egységéről, melyet a forradalom és az utána bekövetkezett események hatására a forradalomban kivívott demokratikus szabadságjogok fennmaradása iránti kétségek kovácsoltak ki. Az elesett hősök emlékműve előtt hömpölygő, fegyelmezett menet megindító látványa kétségbevonhatatlan bizonyság volt arra, hogy a város dolgozóinak tízezreit káprázattál ámítani, vagy szólamokkal félrevezetni már nem lehet. Sztálinista,vagy fasiszta uszításoknak nem adnak hitelt, de bizalmat szavaznak az őszinte és becsületes szívük szerinti jó szándéknak. Megmutatták, hogy nagyon is tudják, mit akarnak, náluknál azt jobban tudni, vagy egyenesen helyettük tudni hiába akarnák akárkik... A munkások független Magyarországot, békességet, szabadságot, félelem nélküli életet, demokráciát és szocializmust akarnak - ezt a százszor szent és áldott akaratot senkinek sincs joga se eltulajdonítani, se bepiszkítani.