Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

a forradalomnak nincs vége. Ne higgyünk azoknak, akik el akarják terelni a figyelmet legfontosabb kérdéseinkről. Óvakodjunk azoktól, akik provokációkkal, hamis vádakkal a bizalmat akarják megingatni. Óvakodjunk azoktól, akik megállnak, lovább kell menni a forradalom beteljesedéséig. Ezekkel bocsátottak útra a harcosok és arra kérünk minden becsületes magyart, fogadja meg a jó tanácsot. Azok adták, akik a forradalom első soraiban álltak. Kossuth Népe, 1956. november 1. 55. Békéscsaba, 1956. november 1. Orsi Tóth László „Kis nép - nagy nemzet" c. cikke A magyar nép évszázadok óta vérével írja történelmét. Emberi jogaiért és hazája függetlenségéért vívott nagyszerű harcaiban ritkultak sorai, mióta ezen a földön él. Török és tatár, német és orosz keselyűk szaggatták és tépték a szívét, de megölni soha nem tudták, mert ez a nép szabadságra és függetlenségre teremtődött. Ez a tudat ősidők óta él minden magyarban, hiszen ha mást nem, az apa ezt adta fiának örökségül mindenkor, s ha népünk szabadságának és nemzeti függetlenségünknek tündöklő csillaga el is halványult néha, mégsem áldozott le véglegesen soha. Órizték azt a szabadságharcosok bátor nemzedékei! E nemzedékek között is legbátrabb - a mai, mely őrült Nérókkal és végeláthatatlan orosz tankrengeteggel mert szembeszállni, hogy ami jogos tulajdona: emberhez méltó, független, szabad életét vérével megváltsa - magának, fiainak, unokáinak, minden ivadékának. Öt napig vívta gigantikus harcát a becsületes világ szimpátiája mellett a hallatlan nagy túlerővel szemben Budapest utcáin, Győrött, Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben és hazánk legtöbb szegletében. S nem eredménytelenül, nem hiába! Vérben és füstölgő romok közt megszületett a legdrágább gyermek: a szabadság, hazánk függetlensége! Derék fiaink elűzték az őrült Nérókat, visszavonulásra kényszerítették a halált és pusztulást okádó orosz tankokat. Ma már hallgatnak a fegyverek, s indul az az élet, melyet oly régen állítunk. Fájdalmas, szörnyű sebek gyógyításával kell kezdenünk ezt az életet, sebeink azonban nem halálosak: a maroknyi nép, ha győztes csatát vívott a százszoros túlerővel szemben, képes lesz sebeink begyógyítására is, mert harcával éppen életrevalóságát bizonyította be s vele, egyúttal a nagyvilág elismerését vívta ki. Éppen ezért sebeink gyógyításában egy egész világ segítségére számíthatunk. Nagy árat fizettünk szabadságunkért: legjobbjaink hulltak el a küzdelemben - a jövő reménysége, egyetemi ifjúságunk és legkülön munkásaink, hazájukat leghőbben szerető katonáink adóztak vérükkel a szabadság áldozati