Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

folytat, nem használja fel a nagyüzemi lehetőségeket, a tagok jövedelme - érthetően - nem csalogatja a kívülállókat. És éppen az ilyen tsz-ben hangoztatják: „nincs szükségünk a középparaszt szaktudására, megvagyunk mi nélküle is", vagy „nem érdemes udvarolni a középparasztnak, ha mi rájöttünk a szövetkezés ízére, rájön ő is". Lebecsülik a középparasztot, mert „nem proletár elem".Túlzás azt állítani, ezek olyan betegek, akik tiltakoznak az orvosság ellen, de az alábbi példa is azt mutatja, van benne némi igazság. [...] [...] Egyes helyeken középutas rétegnek, „bizonyos ideig használható" szövetségesnek tekintik a középparasztságot, ezért kap kevés helyet közéletünkben is. A népfrontbizottságokban, kisebb jelentőségű tanácsi bizottságokban valamivel bátrabban szorítanak neki helyet, de például pártvezetőségekben, pártszervekben, vezető tanácsi funkciókban még fehér holló, „...mert passzív a középparaszt, elzárkózik a közügyektől..." - mondják egyes emberek. Ok és okozat testvérpár. Előfordul, hogy vezetők rideg magatartása taszítja a középparasztot. Ez mindenképpen elítélendő. Például a mostani tagosításnál nem egy szövetkezet mereven ragaszkodik a faluközelhez, az egy taghoz, a legjobb földhöz, s ha a község vezetői is támogatják az ilyen igyekezetet, hová menjen az egyéni paraszt igazságot tenni, s milyen bizalmat szül ez? A szektás nézetek egyik hajtása, hogy aki korábban hibát követett el a középparaszttal szemben - kulákosítás, zaklatás, törvénytelen eljárás -, most nem érez magában annyi erőt, hogy a jogtalanul megbántott embernek kezet nyújtson. Nem az a dicsőség, hogy következetes marad a régi nézethez, inkább az, hogy felülemelkedik hibáján és tárgyilagosan ítél. A kétsopronyi Hunyadi Tsz elnöke így nyilatkozik: „egyetértek, hogy rehabilitálták őket (a középparasztokat), de én egyhez sem fogok elmenni". Nem annyira a korábbi hiba elkövetésében (mert azt a szellemet némileg támogatta az országos politikánk hibája is), mint inkább a mostani óvatoskodásban mutatkozik meg az ilyen vezető társadalmi-erkölcsi szegénysége. Aki félti a tekintélyét, annak már nincs is igazi tekintélye. Néhány, de jellemző kép a szektarianizmus albumából. Károk a politikai célkitűzések megvalósításában, károk a szövetkezeti mozgalomban, a termelésben, társadalmi rendszerünk fejlődésében. S e hibák nem választhatók el a pártszervezetek és a falu életének demokratizmusában lévő hibáktól - ezért is hangsúlyozza a megyei párt vb a szektáns jelenségek elleni küzdelmet, s hívja fel az egész megye párttagságának figyelmét a küzdelemben való részvételre. A megyei párt vb-határozatban kötelezi a párt- és állami vezetőket, hogy különkülön egyénileg foglalkozzanak a maradi gondolkozású káderekkel, súlyosabb esetekben alkalmazzák a szigorúbb felelősségre vonást. A pártoktatás tematikájában is szerepel a szektásság elleni küzdelem, termelőszövetkezetekben és olyan helyeken, ahol súlyosabb vétségek fordultak elő, tömegpropaganda előadásokon vértezik fel a dolgozókat. Hiszen a hibákat megszüntetni úgy lehet, ha a felsőbb ellenőrzés társul a tömegek ellenőrzésével. A pártbizottság határozata a demokratizmus szélesedését célozza, s maga a demokratizmus a leghatásosabb orvosság a szektarianizmus ellen.