Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

számos letartóztatás követett.

3 Mezőberényben a kisgazdapárt szervezése ürügyén gyűléseztek rendszeresen; az országosan kiterjedt mozgalom mezőberényi csoportját 1952-ben számolta fel az AVH. (4-15 éves büntetéseket osztottak ki.)

4 Dévaványán 1953 áprilisában 150 asszony tüntetett a tanácsháza előtt, az egyik tsz elnököt alaposan helybenhagyták."

5 Kondoroson 1953-ban a Nagy Imre-beszéd után ezerfős tüntetés indult a tsz ellen és 3 héten át tartott, még a rendőrségre is behatoltak. Szegedről kellett AVH-s erősítést hozni, csak úgy bírtak el a tömeggel.

6 Ezek csak kiragadott példák. Országosan kiemelkedő volt a „Fehér Gárda" összeesküvés: 300 tagja volt Blahó János vezetésével. A hódmezővásárhelyi, székkutasi, gádorosi, orosházi tanyavilágban szerveződtek, tagdíjat szedtek, fegyverarzenált gyűjtöttek össze (géppuskákat, kézigránátokat, számos vadászfegyvert). Tanyákon gyűléseztek, fegyveres gyakorlatokat rendeztek, felkészítő előadásokat hallgattak meg. Zömük kulák volt, de számos értelmiségi, iparos, sőt agrárproletár is vállalta velük a közösséget, számos kis- és középparaszttal együtt. Másfél év után, 1950ben buktak le, a bíróság 2 halálos ítélet mellett 4 életfogytiglani és több 5-15 éves büntetést is kiszabott.

7 A „Sárréti Sasok" vadásztársaságként szerveződtek a Sárréten. Céljuk azonos volt a Fehér Gárdáéval: a reménybeli, érkező nyugati csapatok részére előkészíteni a terepet, s érkezésükkor azonnali segítséget nyújtani. 1951-ben tartóztatták le a vezetőket. A tagok száma legalább 70 volt.

8 Itt is születtek halálos ítéletek. A békéssámsoni Annus István vezette szervezet főként kiterjedt diktatúraellenes röplapozást vállalt és végzett kb. két évig. Letartóztatásuk után két halálos ítéletet kegyelemmel életfogytiglanra könnyítettek (Annus István, Zöldi Imre), további 20 fiatal 1955-ben összesen 186 évet kapott.

9 A Sztálin halálát követő 1953. június-júliusi fordulat, Nagy Imre miniszterelnöksége némi reményt keltett. Mutatkoztak a kemény diktatúra enyhítésének, a lakosság teherbíró képessége figyelembevételének kisebb-nagyobb jelei. Az 1955. márciusi újabb Rákosi-korszak lehűtötte a reményeket, ismét keményedett a hatalom. A szovjet kommunista párt XX. kongresszusa 1956 februárjában a desztalinizáció útjára lépett, valamelyest törekedett az emberségesebb, itt-ott demokratikusabb politikára. Magyarországon ezt Rákosi sokáig nem vette figyelembe, de aztán Moszkva júliusban menesztette, ám utóda a semmivel sem különb Gerő Ernő lett. Ennek ellenére a diktatúra némi puhulása és bizonytalansága lehetőséget adott itt-ott a rendszer bírálatára. Az addig elfojtott kritika korlátozott körben, de néha megnyilvánulhatott. Békés megyében 1956. szeptember 5-én a Viharsarok Népében Halászi Jánosnak az orosházi Csík János vb-elnökhöz írt nyílt levelét közölték, melyben azt agresszívnek, kiskirálykodónak, a párttagságot lebecsülőnek jellemezte. Korábban ilyen írás nem jelenhetett meg.

10 Szeptember 20-án „Teljes fordulatot követel a párt" címmel jelent meg ugyanott írás, amely kritizálta a szektás, a középparasztot is ellenségnek minősítő politikát, az elhibázott, parasztellenes agrárpolitikát.

11 Október 7-én értelmiségi találkozót rendeztek Csabán, ahol Fekete Pál tanár ki merte jelenteni, hogy Rákosi alatt az értelmiség mostoha-