Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Befejezésül. Úgy gondolom, le kell vonnia egy nagyon fontos tanulságot Csík elvtársnak. A tömegek, különösen a párttagok felfogták a személyi kultuszról szóló párthatározat lényegét, különbséget tesznek a vezetők tisztelete, a fejbólogatás és gerinctelen hajbókolás között. Elvárják ugyanakkor a vezetőktől, hogy legyenek szerények, szeressék, becsüljék a pártot, ne csak a felsőbb szerveit, hanem az alapszervezeteket is. Szeressék az embert, tanuljanak az egyszerű emberektől, hiszen a jó vezetés titka, sikere ebben rejlik. Elvtársi üdvözlettel: Halászi Sándor Újságcikk - Viharsarok Népe, 1956. szeptember 5. Csík János az orosházi tanács vb-elnöke volt. A kemény bírálat az egyik első jele a lapban a párton belüli demokrácia erőteljes és bátor igényének. Az igényt és bátorságot természetesen megalapozta és erősítette az SZKP XX. kongresszusa (a sztálini szektás diktatúra bírálata) és a magyarországi erjedés is (a Nagy Imrekormány időszaka: 1953. július—1955. március, majd az 1956-ban kibontakozó ellenzéki törekvések (Petőfi Kör, Irodalmi Újság egyes cikkei stb.). Az ellenzékiség igen nehéz politikai terepen tört utat: az MDP KV 1956 júniusában határozatban ítélte el a Petőfi Kör rendezvényeit, a „demagóg", „ellenforradalmi", „párt és demokrácia elleni"fellépéseket. A határozat előtt, június 27-én volt a Petőfi Kör sajtóvitája, melyen ötezren (!) vettek részt... -1. pl. Molnár Miklós 86., Párthatározatok 19481956. 434. 40. Békéscsaba, 1956. szeptember 15. „K. B." cikke a Viharsarok Népében Új utakon Társadalmunk nagyobb része, nemcsak az értelmiség, hanem a józanul gondolkodó emberek is, aggódva figyelték éveken át, hogy miként szorították háttérbe az értelmet, miként kallódtak el, vagy váltak zárkózottá ennek következtében tehetséges emberi értékeink. Nem egy ember csóválta a fejét fájó kétkedéssel: kiapadt volna a Semmelweisek, az Ybl Miklósok, a Jókaik forrása, hát a magyar művészetnek, tudománynak már sosem lesznek ilyen nagyjai? Pedig a múlt századéhoz hasonló tehetségek, akikből új nemzeti büszkeségeink fejlődhetnének, ma is élnek, talán Bucsán, talán Mezőkovácsházán vagy Orosházán, de a meg nem értés, a lokalizálás, mesterségesen zárta el előlük az utat, s akik feltörekedtek, azokat is visszahúzta a kispolgári bélyeg. Egyiket azért,