Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Tisztázat, s. k. aláírásokkal. - BéML PA. -1-10-33. A felsorolt pedagógusok ügyéhez l. 23., 28. sz. dokumentumot. Szivák és Tímár ellen bírósági eljárás nem indult, Békés község rendőrségi „monográfiája" sem utal sorsukra. (ÁBTL-3.1.5.-0-14 978.) 39. Békéscsaba, 1956. szeptember 5. Halászi Sándor nyílt levele Csík Jánoshoz Kedves Csík elvtárs! E levelem tartalmát az elmúlt taggyűlésen akartam elmondani, de sajnos nem volt rá alkalom, mert „rövid" háromnegyed órás felszólalása után el kellett mennie a taggyűlésről. Ezért és még egyéb okokból is ezt a formáját választottam észrevételeim közlésének. Bár ritkán jön el az alapszervezet taggyűlésére, és azt is megfigyeltem, hogy nem mint kommunista jön el, hanem mint tanácselnök. Hangneme, mondanivalója, beszédének ideje azt az érzést kelti a párttagokban, hogy most „O" tette le a garast s örökérvényű igazságokat mond, ami ellen nincs apelláta. Elmúlt taggyűlésünkön is Csík elvtárs az egyszerű párttagok amúgy is kezdetleges aktivitását azzal korlátozta, hogy Ön „mélyebb vonatkozásban" mondotta el ugyanazt, amit az előbbi elvtársak saját szavaikkal helyesen elmondtak. Csík elvtárs a becsületes dolgozókra olyan sértő megállapítást tett, amely nem állja meg a helyét. A hivatali, illetve területi átszervezéssel kapcsolatban Ön kifejtette, hogy a hivatal dolgozói nem dolgoznak, hanem csak idegeskednek. Úgy gondolom, hogy az Orosházi Városi Tanács dolgozói becsülettel dolgoznak, mert másképpen Ön egyedül nem tudná ellátni a feladatát. Igazsága van Klimay János elvtársnak, aki azt mondotta, hogy titkároskodhatnék én, ha nem lenne, aki végrehajtsa a megadott irányelveket. Ezek a dolgok, kedves Csík Elvtárs, könnyebb részei a levelemnek. Előre bocsátom, tisztelem régi pártmunkásságát, mint más régi pártharcost, becsülöm. Éppen ezért fáj, hogy Csík elvtárs lebecsüli a pártalapszervezetet, lebecsüli a pártvezetőséget. Amikor a vezetőség bírálta, hogy nem jelenik meg a vezetőségi ülésen, Ön azt mondotta, hogy soha nem mennek el hozzá az elvtársak, majd azt mondta: „Hogy Mohammed menjen a hegyhez." (?) Csík Elvtárs! A mi pártunk, amely Önt felemelte, nem érdemli meg az ilyen formájú példázgatásokat. A mi pártunk alapszervezetei és vezetőségei a kollektív bölcsesség, a kollektív erő kifejezői és kollektíven felelősek mindenért, ami ebben az országban történik. A mi pártunk még a „Mohammedektől" is erősebb és kell, hogy a tanácselnök is elmenjen hozzá segítségért, tanácsért, hogy segítse azt a hegyet, amelynek Ön egy kis röge.