Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

nost, hogy főbelövés terhe mellett azonnal adja át a birtokában lévő fegyvereket. Miután Méhes kijelentette, hogy nála fegyver nincs, de nem is volt, vádlott felszólította Méhes anyósát, Sebestyén Gábornét, hogy a szobákban levő ágyakat bontsa fel, mert házkutatást tartanak. Vádlott a felbontott ágyakban és Sebestyénné által kinyitott szekrényekben szétnézett, azonban fegyvereket nem talált. Közben azonban az egyik szoba sarkában meglátott egy vesszőkosarat, melyben sok ideológiai könyv volt. Ekkor olyan kijelentést tett a jelenlévők előtt, éspedig a szavait Sebestyénnéhez és Méhes Jánoshoz intézve, hogy „mi az, talán azt gondolják, hogy erre még szükség lesz, úgy látszik, hogy maguk visszakívánják Rákosiékat stb.". Vádlott egy másik szoba szekrényének fiókjában rátalált Méhes János tiszti köpenyére és az azon lévő tiszti rangjelzéseket, illetve vállpántot leszakította, és magához vette. Vádlott ezután a csoport egyik katonatiszt tagjával közölte, hogy Méhes Jánost be kell kísérni a nemzetőrségre, és szembesíteni kell azt a feljelentővel, hogy valóban van-e fegyver vagy nincs. Ezután Méhes Jánost bekísérték a nemzetőrségre s miután tisztázódott, hogy nála fegyver nincs, elengedték. Tóth Mihály vádlott 1956. november 5. napjáig volt a nemzetőrség szolgálatában. Ekkor ugyanis a karhatalmi szervek ezt a fegyveres alakulatot feloszlatták. Tóth Mihály vádlott 1956. november 6-án tért vissza a Vizesfási Állami Gazdaságba, ahol mint az előző időkben is, a munka rendesen folyt. 1956. november 13-án a Vizesfási Állami Gazdaság munkástanácsa gyűlést szervezett a gazdaságon belül, hogy a dolgozókkal megszavaztassa azt, hogy a korábban elbocsátott, de a munkás-paraszt kormány rendelkezése értelmében munkahelyükre ismét visszatért vezetőket visszafogadják-e, avagy sem. A nagyszámú dolgozók közül többen voltak, akik ellenezték a vezetők visszatérését, köztük vádlott is, aki ez alkalommal olyan kijelentést tett, hogy „ragaszkodunk az október 29-i határozatunkhoz, és azt most megerősítjük". A továbbiakban olyan kijelentést tett, hogy a „Kádár-kormány nem utasíthat minket, hogy kit fogadjunk el vezetőnek, mi olyan vezetőket választunk, akiket jónak tartunk". Ugyanakkor olyan kijelentést is tett, hogy a „Kádárkormány bábkormány, nem ismerjük el". A leváltott vezetők ezt követően nem foglalhatták el munkahelyeiket. AVizesfási Állami Gazdaság munkástanácsa 1956. december első napjaiban megbízta vádlottat és Kónya Kálmánt, hogy utazzanak fel Budapestre a Földművelésügyi Minisztériumba és hozzák el onnét Jónás János igazgató munkakönyvét. Vádlott és Kónya Kálmán 1956. december 10-én utazott fel Budapestre és a Földművelésügyi Minisztériumban Kónyával együtt előadta, hogy a gazdaság dolgozói tiltakoznak Jónás igazgató visszajövetele ellen és kérték, hogy az igazgató munkakönyvét adják ki. Kérésükre Varga János miniszterhelyettes Kónyának átadta Jónás János igazgató munkakönyvét, aki azt a munkástanács elnökének adta át. Miután Jónás igazgató a munkakönyvét megkapta, rövidesen elköltözött a gazdaságból.