K. Cseh Edit: A Békés megyei zsidóság történetének levéltári forrásai. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 21. (Gyula, 2002)
ADATOK A BÉKÉSI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETÉHEZ
A második világháborúig 2-3%-os volt a zsidó népesség aránya, amely messze elmaradt az országos aránytól 16 . Az 1920-tól végbement népességcsökkenés elsődleges oka az volt, hogy a trianoni új határ periférikus helyzetbe szorította a vármegyét, elvágta tradicionális gazdasági kapcsolataitól, amelyek a lehetőségek beszűkülését eredményezte. 1944 áprilisában a hatóságok a zsidó hitközségeket részletes jelentés tételére kötelezték, amelyben tagjaiknak lélekszámát is közölni kellett. Az adatok alapján mintegy 5500 lehetett a számuk Békés megyében 17 . A munkaszolgálatra, a munka- és haláltáborokba elhurcoltak száma ennél mindenképpen nagyobb volt, mert az 1939. IV tc. értelmében a kikeresztelkedettek nagy része is zsidónak minősült. Országosan mintegy 100 000 keresztény vallású embert érintett a törvény 18 . Az elpusztultak és visszatértek pontos száma nem ismert, az viszont tény, hogy a holokausztnak a Békés megyei zsidóság több mint 70%-a esett áldozatául. A nagy véráldozat ellenére tizennégy hitközséget szerveztek újjá, 1949-ben tizenöt működött 19 . Az ismert politikai és gazdasági viszonyok következtében a megyebeli hitközségek döntő többsége az 1950-es években megszűnt. Emléküket az alig fellelhető tárgyi emlékeken, levéltári forrásokon, pusztuló temetőiken kívül a történetírás őrizheti meg. A zsidóság jogviszonyaiban különösen az 1867. XVII. tc. hozott jelentős változást. E szerint az ország „izraelita" lakosai polgári és politikai tekintetben egyenjogúakká váltak a keresztény lakosokkal 20 . (Ettől az időszaktól váltotta fel a héber, zsidó, „Mózes hitű" elnevezéseket a hivatalos nyelvben az izraelita név használata.) Az 1867-es emancipációs törvény életbe lépéséig megalakult közösségek (Communitas Judeorum) nemcsak a vallási és a kulturális élet szervezésére, humanitárius intézményeik fenntartására létesültek, de közigazgatási és bíráskodási szerepet betöltő testületek is voltak 21 . A törvény megszületése után a két utóbbi funkciójukat elveszítve, csak vallási szervezetek maradtak. Az új szabályozás ténylegesen is megteremtette a születő polgári társadalomba történő integrálódás törvényes kereteit 22 . Gondot jelentett, hogy a zsidó hitközségek teljesen autonóm módon működtek, nem létezett területi vagy országos szervük, így nem tudták magukat képviselni az államhatalommal szemben, pedig erre mindkét félnek nagy szüksége volt. Az 1868-69-ben, Eötvös József kultuszminiszter kezdeményezésére összeült országos zsidó kongresszus főként szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Kimondta, hogy az izraelita hitközségek kizárólag istentiszteleti szertartási, oktatási, jótékonysági intézmények fenntartására vállalkozhatnak 23 és valamennyi egyház a zsidó vallási törvény, a Sulchan Aruch alapján áll 24 . A kongresszus résztvevőinek véleménye megoszlott az országos szervezet kialakításának kérdésében. A hagyományőrző, kisebbségben maradt ortodox
