Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - A forradalom és szabadságharc Békés megyében. A márciusi eseményektől az áprilisi törvények kihirdetéséig
hogy a magyar katonaság a nemzeti óhajtás s kormány eddigi lépései ellenére nagyrészben külföldön tartatik, — különösen pedig olasz honban egy szabadságért küzdő népfaj ellen, a kor és szabaddá lett magyar nemzet szégyenére elnyomó eszközül használtatik, a háború minden nyomorának s veszélyének annyi ezer bennszülött magyar kitetetik. Fájdalmas ez kimondhatatlanul reánk s összes megyei népünkre különösen is, mert számosán vannak közöttünk, kik ama lealázó harcot küzdők soraiban nemcsak polgártársainkat, hanem barátainkat, rokonainkat, testvéreinket, sőt saját kedves gyermekeinket tudják ahelyett, hogy e nagyszerű idők örömét és búját velünk oszhatnák, életkockára naponta kitéteni, s dicsőségtelenül elvérezni, míg itt a benntanyázó katonaság, legnagyobb részében idegen tartományok szülöttei, élvezik a szabadság és béke jótéteményeit. De mellőzve a magánosok fájdalmát, aggasztó ezen olasz szabadság elleni lealázó küzdelem az összes nemzetre s nemzeti jogokra nézve is, mert ki az, ki a hátország jó vagy balszerencséjét előre láthatná? Ki az, ki magára vállalná a felelősséget: hogy ezen olasz szabadság elleni harcok az osztrák győzelmével fognának végződhetni? Pedig ha ez nem fog történni, s az osztrák ellen az olasz tartományok elvesztése mellett még bosszuló megtámadások is fognak intéztetni — s ez a pragmatica sanctiora hivatkozólag a magyar nemzet segedelmét igénybe veendni, sőt követelendi, mi módon lesz képes a saját bajaiból is bontakozni alig képes, a saját terhei alatt is görbedező ifjú állomány Ausztria támogatására kiilnépek elleni reménytelen harcok kiszámíthatatlan áldozatait viselni? Nem lehet e kérdésnél hidegen, közönyösen maradnunk, nem lehet az olasz harcok megszüntetésével, Lombard—Velence szabaddá tételét nem kívánnunk, nem sürgetnünk, nem lehet, ha magunkat körülnézzük, a magyar katonaságnak a honbai behozatalát ismételve nem követelnünk. És mindezek kapcsában nem kerülheti figyelmünket az aldunai tartományok sem, és a lengyel nemzet függetlensége. Amazok önállóságra felhívandók s annak kivívásában gyámolítandók a világkereskedés érdekében. Ez utóbb említett nemzet, mint korunknak természetesen történetileg szövetségese, vele együtt az európai mívelt- ségnek s szabadságnak kelet dúló hatalma ellen védbástyája — a birodalomnak csak javára lesz függetlenségével. Miket, midőn röviden megérintünk, tesszük ezt a nép akarata kifolyásául, s éppen nem oly indulattal, mintha azon kormányban, mely a nemzet legjelesbjeinek szemelvénye, határtalan bizodalmunk nem volna, miként mindezek szívén feküsznek nem is azért, mintha eddigi lépéseit nem ismernők — de tesszük hazafiúi kötelességünk tiszta érzetibül, s azon tekintetbül, hogy a kormány előtt, mely mást, mint mi a nemzettest kíván, nem akarhat, többi tövényhatóságokéval együtt, e megyének és mint a nemzet kiegészítő részének érzelme és nyilatkozata tudva lehessen. Kelt az 1848-ik évi áprilfis] 27-én Gyulán tartatott] ideiglenes központi bizott- mányi ülésből. Szakái sk. 87
