Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Békés megye részvétele a szabadságharcban
Békés megye részvétele a szabadságharcban Békés megye kívül esett a szabadságharc hadműveleti területein, itt nem zajlottak le döntő csaták. A megye népe viszont derekasan kivette a részét a szabadságharc terheinek viselésében. A nemzetőrség, a honvédség, a gerilla csapatok soraiba verbuválták a városok, községek fegyverforgatásra alkalmas férfinépét. A katonáskodás mellett a népre hárult a hadsereg élelmezése, a katonák és a hadianyag szállításához kocsik és igaerő biztosítása, a futárszolgálat és a megyébe szállított horvát hadifoglyok, menekültek ellátása. A szabadságharc századik évfordulójára és az azt követő években publikált történeti irodalom úgy mutatta be a nép, így megyénk népének részvételét a szabadságharcban, hogy az egy emberként sietett beállni a hadizászlók alá honvédnek, nemzetőrnek egyaránt. A témával kapcsolatos történeti források azonban ennél sokkal árnyaltabb kép bemutatását teszik lehetővé. A kiállítandó megyei csapatok létszáma, illetve a megyére kirótt keret számos esetben nem telt ki a toborzással beállottakból, így a sorshúzáshoz is folyamodni kellett. Ilyen esetben a nemzetőrnek, illetve honvédnek alkalmas férfiak összeírása alapján annyi számozott fakocka készült, amennyi az összeírtak létszáma volt. Akinek az összeírásbeli sorszáma szerinti kockáját kihúzták, annak kötelessége volt a katonaság vagy a nemzetőrség soraiba beállni. Bizonyos esetekben megengedték azt is, hogy a sorshúzás útján beállani köteles férfi pénzen helyettest fogadjon maga helyett, sőt egyes helységek, ha a szükséges létszámot nem tudták kiállítani, a hiányzók helyére pénzen fogadhattak más helységben élő helyetteseket. Az általunk közölt dokumentumok alapján is jól látható, hogy már a nemzetőrség felállítását sem kísérte mindig és mindenhol a tömegek egyértelmű szimpátiája. A kezdeti lelkesedés a nemzetőrség, majd a honvédség felállításakor hozott ugyan jelentős eredményeket, azonban a szükséges létszámok feltöltése minden esetben komoly gondot okozott, sőt időnként a kényszerítés eszközéhez kellett folyamodni. A szabadságharc vége felé egyes községekben a fiatalság egy része szökéssel igyekezett kivonni magát a katonáskodás alól. A lakosság katonáskodási készségének alakulását számos tényező befolyásolta, amelyek részletes feltárása a történeti kutatás további fontos feladata. A legfontosabb azonban az, hogy mindazok a paraszti követelések, amelyek az úrbér, a legelőelkülönözés, a regáléjogok gyakorlása terén teljesítetlenek maradtak, alapvetően meghatározták a nemzíetőrség és a honvédség kiállításának eredményességét. A kiállított nemzetőrség, honvédség felszerelése, felfegyverzése, a zsoldpénzéhez adott megyei hozzájárulás óriási erőfeszítéseket igényelt a megyei hatóságoktól, mert e költségek anyagi fedezetét a nehezen csordogáló adójövedelmek helyett kölcsönből, önkéntes adományokból kellett biztosítani. Különösen katasztrofális volt a fegyverhiány. A nemzetőrök zömének nem volt lőfegyvere, pedig a szabadságharc idején a megyei arzenálból kiadták még a napóleoni háborúk korából való öreg puskákat is, sőt összeszedték a magánkézben levő vadászpuskákat is. 38
