Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén
A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén Békés megye 1848—49-es időszakának legismertebb fejezete a parasztmozgalmak története. A legelő és foldfoglaló mozgalmak a földcsurak és a jobbágyok közti érdekellentétek legjellemzőbb, de nem egyedüli megnyilatkozásai. A volt földesurak és a volt jobbágyok kapcsolatát súlyosan terhelte a regále jogok földesúri kézen maradása, az egyes úrbéri szolgáltatási kötelezettségek fennmaradása, mint pl. a szőlődézsma a nem úrbéres szőlőkután. (Miután a jobbágykézen levő szőlők zöme ebbe a kategóriába tartozott, már a szabadságharc alatt, szeptember 15-én döntés történt a szőlődézsma eltörléséről.) A paraszti közösségek a regálé jogok önkényes gyakorlásával, a fizetési kötelezettségek megtagadásával igyekeztek könnyíteni helyzetükön. A volt földesurakkal nem úrbéres viszonyban álló kertész és árendás községek lakói pedig a felszabadult jobbágyok jogállását igyekeztek elérni a tele- pítvényes községek sajátos jogállásának megváltoztatásával, az addig bérletként használt uradalmi földjeiket pedig örökös tulajdonul szerették volna megszerezni. A parasztmozgalmak kitörésének alapvető okai az 1848 előtt lazajlott legelőelkülönözésekben keresendők. A jobbágyközösségek ezzel elvesztették a jogilag közös, de valójában korlátlan legelőhasználat előnyeit: az elkülönözés után megmaradt, sokszor vízjárta községi legelőterület nem volt képes eltartani ajobbágy- és zsellérgazdaságok nagyszámú állatállományát. A legelőelkülönözések és az ezt követő földrendezésk során véglegesen a földesurak birtokába kerültek azok a jobbágytelki állományból kiszakított allodiális és remanenciális (maradvány) földek, amelyeket a birtokosok erőszakkal vettek el a parasztságtól. A megyében lezajlott legelőfoglalások csaknem minden esetben a majorságnak elvett földek, illetve a le- gelőelkiilönözés során a földesuraknak jutott legelőrész visszaszerzését célozták. A korabeli jogi szabályozás és az azt zsinórmértékül tekintő közigazgatás szerint a legelőelkülönözések és az úrbéri rendezések során aj obbágyság megkapta az őt illető mennyiségű szántóföldet és legelőterületet az 1848 előtti úrbéri perekben. Az áprilisi törvények a már befejezett legelőelkülönözés, illetőleg úrbéri rendezés megváltoz- tására nem adtak módot (1848. X. te. 1. §). A jobbágyközösségek az általuk sérelmesnek tartott, de íjiár lezárult legelőelkülönözések felülvizsgálatát igyekeztek elérni, de eredménytelenül. A törvények kihirdetése után rövidesen községi küldöttségek keresték fel a volt földesurakat, a minisztériumot, de a már jogilag lezárult legelőelkülönözési perek és a ténylegesen végrehajtott legelőelkülönözések esetén elutasító választ kaptak. Ezt a kilátástalan helyzetet igyekeztek feloldani a vita tárgyát képező legelők, illetve majorsági földek elfoglalásával. A regale jogok gyakorlása körüli nézeteltérések a volt földesurak és jobbágyaik között már 1848 tavaszán jelentkeztek. Magyargyula városa a földesúr felszólítására kénytelen megtiltani, hogy lakosai Szent György nap után — a földesúri regalejog sérelmével — bort mérjenek, a tiltásnak azonban nem volt sok foganatja, mert a nyár közepéig még folyt a borkimérés. Szeptemberben a földesúr akarta — a régi gya34
