Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Az áprilisi törvények kihirdetése Békés megyében
nap alatt (ha a törvénykönyv hivatalos szövegének megküldése késik, május első napjaiban) köteles az alispán összehívni a megyei népközgyűlést, ahol az új törvénycikkek ünnepélyes kihirdetésére sor kerül. Az új törvények megküldése késett, ezért Szombathelyi Antal alispán április 24-én kénytelen volt sürgetni a belügyminiszternél a törvények hivatalos példányainak mielőbbi megküldését, mert „...előbb járván a szabadság általános híre, mint az ezt elhatározott törvények részletessége — s ezáltal a nép reményei feltartóztathatatlanul túlszárnyalták a megszülemlett valóságot —, elégületlen — és felizgatott követeléseik betöltését elszántan sürgeti...” Az alispán a nép lázadásától tartott, mert szinte „minden község úrbéri perekkel volt halmozva. Ezért a kitörés megakadályozására két század lovasságot és ugyanennyi gyalogság felvonultatását kérte a megye határán. A megyei vezetők helyzete nem volt könnyű: a minisztériumi utasítások az új törvényekre hivatkoztak, azok hiteles szövege azonban nem volt ismert előttük, s ezért intézkedni sem tudtak a felmerülő problémák megoldására. A törvénykönyv ünnepélyes kihirdetésére az ideiglenes bizottmány május 3-i közgyűlésén került sor. Most is, mint március 22-én, a megyeháza udvarán, a megyei települések képviselőinek részvételével, népközgyúlés keretében történt meg e sorsdöntő esemény. A közgyűlés résztvevőinek az alispán minden bizonnyal — bár ez a kihirdetésről szóló határozatban nincs leírva — bemutatta a magyar köriratú királyi pecséttel hitelesített törvénykönyv eredeti példányát, „mely szorul szóra s betűről betűre, lehető legérthetőbben, nyilvánosan s ünnepélyesen felolvastatott, s meghir- dettetett, s az egész megyei egyetem részéről lelkesedéssel és hazafiúi örömmel fogadtatott” — olvashatjuk a kihirdetésről szóló határozatban. Ezen a népközgyűlésen iktatták be hivatalába a megye új politikai vezetőjét, br. Wenckheim Béla főispánt is, aki a megye közéletének sokak által ismert és tisztelt alakja, a reformkor végi liberális nemesi ellenzék egyik vezetője volt. Ugyanekkor került sor a megszűnt nemesi közgyűlés és az azt átmenetileg követő ideiglenes bizottmány helyett az új testület, az ún. állandó bizottmány megalakulására is, amelyben a megyei tisztségviselők mellett a települések képviselői is helyet kaptak, legtöbbször értelmiségiek, tisztviselők, papok. A népközgyűlés határozott a nép- képviseleti országgyűlési választások választókerületeinek beosztásáról is. A törvények kihirdetése utáni teendőkről az állandó bizottmány május 5-i ülése döntött. Magyar nyelven ezer példányban kívánták a megye részére megszerezni a törvénykönyvet, de a megyében élő nemzetiségekre való tekintettel 500 szlovák, 100 német és 50 román nyelvű példányt is kértek a belügyminisztertől. A törvények egységes értelmezését úgy kívánták biztosítani, hogy a bizottmány tagjaiból alakított négy tagú választmány a megyeházán május 5-től kezdve fogadta a községek képviselőit, akik előterjeszthették az egyes törvénycikkekkel kapcsolatos kérdéseiket. Az állandó bizottmány május 6-i ülése már tárgyalta a beadott kérdéseket, és amelyikre választ tudott adni, azt megválaszolta, a többit felterjesztette Deák Ferenc igazságügyminiszternek. A községi kérdések három nagy problémakört ölelnek fel. Az úrbéri viszonyok és 29
