Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)

D. Nagy András, Hankó József: Az 1848–49-es honvédek és más személyiségek nyughelyei

halottjaként 1849. augusztus 21—én temették el Erkel Ferencné sírja mellé. Síija jeltelen.

Ferenczy Alajos (1816—1890) nemzetőr hadnagy. Gyula város esküdtje, valamint a törvényhatósági bizottság és a képviselőtestület tagja. A honvédruhák anyagának beszerzését ő biztosította, mint kereskedő. A Szentháromság temetőben nyugszik, sírja ismeretlen, jeltelen. (A vendégük volt a lefegyverzés idején br. Podmaniczky Frigyes huszárszázados (1824—1907), akit a fegyverletétel után gyalogos közlegénynek soroztak be, majd 1850—ben elbocsájtották. Ezután az irodalomnak élt, 1873—1905—iga budapesti Közmunkák Tanácsának elnöke, és a Nemzeti Színház intendánsa volt. Erkel Sándorral jó barátságban állott.)

Hoffmann Rudolf (1828—1892) önkéntes főhadnagy. Vésztőn, majd Dobozon a Wenckheim uradalom gazdatisztje. Erkel Ferenc unokatestvére. Szülei Hoffmann Mihály tiszttartó és Ruttkay Anna. A házuk Gyula Kossuth Lajos út 34. sz. alatt volt.

Lázár Sándor huszárszázados (1818—1882), királyi telekkönyvvezető. Jelen volt á budai vár bevételénél, de mint huszár a rohamban nem vett részt. (Ezer veszélyen át Csehországból, a 12. Nádor huszárezreddel jött Budára. A Lánchíd téren a beérkezett huszárokat ünnepelték a pestiek: Batthyány Lajosné gr. Zichy Antónia, a miniszterelnök felesége nyilvánosan megcsókolta őt, honleányi lelkesedésében. Gyulán telepedett meg. Felesége Misley Janka. Itt alussza örök álmát. (Fekete márvány sírköve van.)

Ormós János (1820-1884) lovassági nemzetőr százados. Magyarpécskán született földbirtokos — jogász családban. Csorváson volt birtoka, ott gazdálkodott, majd beköltözött Gyulára és ügyvédi irodát nyitott. A szabadságharcban több bevetésben a Délvidéken és Arad megyében vett részt a nemzetőreivel. Kossuth utca 34. szám alatt lakott. Gondozott síremléke van.

Pfiffner Paulina honvédhadnagy (1825—1853). Mezőhegyesen született, apja méneskari főhadnagy. Anyját 10 évesen elvesztette, apját Lengyelországba helyezték, de ő nem ment vele. Mezőhegyesen férjezett nővérénél élt, majd felment Pestre és színésznek állt. Egy vándor társulattal Erdélybe ment, majd beállott a bécsi légióba. Bem alatt harcolt Besztercén — a Piski csatában bátor feladatokat vállalt és megsebesült. Előbb Pécskán, majd Medgyesegyházán bujdosott és itt letartóztatták. Gyulára hozták, ahol fegyverhez jutott és meglőtte magát 1853. szeptember 1—jén; szeptember 29—én halt meg. A kórházban Tormássy Lajos igazgató főorvos saját betegeként kezelte. Közadakozásból állított szép síremléke ma is áll és virágot is kap.

Rázel József (1806—1863.) r. k. plébános. Gyulán született, hazafias lelkületű ember volt. A gyulai Anya-templomban kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot,

250