Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Békés megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előestéjén
én kötött legelőelkülönözési szerződést felbonthassa a község. Orosházán 1837-ben a zsellérek népmozgalma követelte, hogy a közlegelőből ők is részesedhessenek. End- rőd, Füzesgyarmat, Öcsöd a megyei közvetítés ellenére sem tudott megegyezni a földesúrral a végleges legelőelkülönözésről. 1847-ben Békéscsabán, Dobozon, Békésen és ismét Szarvason tört ki népmozgalom a legelők miatt. A parasztság vagyoni különbségeinek határozott meglétét és egyes paraszti közösségek vagyoni erejét mutatta a megye néhány községe és földesuraik között kötött örökváltsági szerződés. (1844. Tótkomlós, 1845. Békéscsaba, Szarvas.) Alakosságra súlyos terhet rovó váltságösszeg a vagyonos volt jobbágyok számára lehetővé tette, hogy a töredéktelkes jobbágyok és a zsellérek legelőilletőségét megszerezzék maguknak, ha azok a rájuk eső váltságösszeg részleteit nem tudták időre lefizetni. (Ez természetesen újabb vagyoni különbségek kialakulását eredményezte.) Az örökváltság összegét részletekben (önerőből) lefizető községek számára komoly aggodalmat jelentett - paradox módon - az 1848. áprilisi törvények által megvalósított jobbágyfelszabadítás és az állami kármentesítés kilátásba helyezése a volt földesuraknak. Az érintett települések ezért 1848-ban az örökváltsági szerződésben meghatározott részletek fizetését felfüggesztették. A szabadságharc bukása után azonban újra fizetniük kellett az elmaradt részleteket - miközben látszatra a többi volt jobbágyközösség „ingyen” jutott az úrbéres földekhez. A kérdés rendeződése a kiegyezés után történt meg, így az örökváltságot előbb megkötött községek sem kerültek hátrányos helyzetbe. A reformkori Békés megye nemessége egyértelmű elkötelezettsége a haladó párt mellett az 1830-as országgyűlésen mutatkozott meg először, amikor Novák Antal megyei főjegyző és br. Rudnyánszky Mihály szentandrási birtokos kapott követi megbízást. Novák Antal kitűnő szónokként, mint aktív politikus nagy népszerűségnek örvendett az országgyűlésen. Az 1832/36-os országgyűlésen ismét ők képviselték Békés megyét, de csak rövid ideig, mert Rudnyánszky Mihály halála és Novák Antal lemondása miatt 1833, illetve 1834-től Csepcsányi Tamás és Szombat- helyi Antal - a megye 1848-as alispánja — lett a megye új követe. 1835. február 3— án a megyei közgyűlés, miután megtudta követei jelentéséből, hogy a diéta elvetette az úrbéri törvényjavaslatnak az örökváltságról és a jobbágyoknak a földesurak önkénye elleni vagyoni és személyes védelméről szóló cikkelyeit, úgy határozott, kérni fogja az országgyűlést a javaslatok újbóli tárgyalására. A határozat támogatására a többi megyét levélben kérte fel Békés megye közgyűlése. (A megyék ugyanis az ország- gyűlés elé terjesztett felirataikhoz mindig igyekeztek megszerezni a többi megyei törvényhatóság támogatását is.) A kiküldött megyei körlevelet az 1835. május 1-jén kelt királyi rendelet lázítónak minősítette, és Szirmay Adám királyi biztost küldte ki az ügyet kivizsgálni, aki meg is jelent a megyében. A rendek követeik útján az országgyűlés elé teqesztették sérelmüket, ahol a megye érdekében Deák Ferenc is felszólalt. A főrendi tábla ellenállása azonban megakadályozta, hogy az ügyet a király elé teijesszék. 1836. május 22-én katonai erővel letartóztatták Gyulán, apja református templom 20
