Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - Békés megye részvétele a szabadságharcban
87. Ó-Arad 1849. február 11. Az orosházi községi jegyző fiának levele az ó-aradi csatáról és a megyei szabadcsapat egyik hadnagyának hősi haláláról Ó-Arad Febr[uár] 11-kén [1]849. Kedves Atyám! Bárcsak ne oly betegen — mint hazulról eltávoztamkor hagyám — hanem friss egészségben olvashatná levelemet! Hogy eddig nem tudósítottam édesatyámat állapotunk és hollétünk felől, azt hibául ne rója fel, mert az embernek különbféle dolgai és körülményei nem engedik sokszor a másokróli kedves megemlékezés tudatását teljesíteni. írtam volt ugyan egy levelet Glogovácrul,1 melyet le is pecsételtem, hogy útnak indítok, de az újabbi események történte miatt — anélkül, hogy azokat ne közöljem — hazaküldeni nem akartam. Mert itt oly nevezetes napokat élünk, hogy itt minden napon újabb és újabb egy-egy korszak eseményeinek történeteivel vetekedik. Gyuláról egyenest Glogovácra mentem után beteg voltam 6 napig, olyannyira, hogy eret is vágtak rajtam a bekövetkezhetett nehezebb betegségek elkerülése miatt. Oka alkalmasint meghűtés lehetett, mert az egész bal része testemnek igen fájt, legkivált a mellem, azt hittem tüdőgyulladás fejlődik belőle, de mégis elkerültem minden súlyosb betegséget. Vajon nem-e Új-Aradon a visszavonuláskor2 történt fel- hevülés miatti remanentialis3 betegség ért utói, s tört ki rajtam? No, de vigye a manó, csakis már hogy egészséges vagyok! Egy eseménydús napnak, milyet a história keveset mutat fel — hív ecsetelését megkísértem, ha elég képességet érzendek magamban most ezen fehérre írt feketének mázolása — úgy mondva — firkálása alkalmával. Történt pedig az Ó-Aradon február 8-án, amidőn az egész itt levő erő — miután látta, a 12000-re menő vad csorda nyomul előre, felénk közeledve — kivonult. Öt generális vezérlete alatt jött 6 bataillonleininger,4 2 bataillon granicsár’ s a többi kiegészítő számig haramia rácokbul állott. Ezeknek körülbelől egyhatoda az ütközet dacára Új-Aradról beront Ó-Aradba, mit ki nem tartva már a mi tüzéreink retiráltak,6 mert már a generálisunk7 akkor jó eleve kivonult a városbul, s így a mieink fejetlenül maradva azt valának kénytelenek cselekedni. Ez alatt az idő alatt — déh 12 órától az ellenség elbizakodva, szabadon dúlt és pusztított a városban, nem ügyelve arra, hogy ők általunk mindig megtámadtathatnak. Úgy is történt, a 29-ik zászlóalj, Asztalos8 kapitánynak vezénylete alatt beront a városba, s oly szerencsésen, hogy a frontban felállított ellenségnek (kikre véletlenül és nem várva történt) a bal szárnya hegyére szuronyt szegezve rohannak, s amiután véggel estek a mieinknek — nem tudták magokat hirtelen összezavarodásokban harcba állítani — futamodásnak eredtek s ekkor már többek s a hunyadi huszárok által is roppantul kaszaboltattak. Ez utóbbiak 206
