Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - Békés megye részvétele a szabadságharcban
6 Az alispáni teendőket július 12-től Tomcsányi József másodalispán látta el, reá vonatkozik tehát Szombathelyi Antal meghagyása. 7 Itt 3500 főről történik említés, a teljes létszám azonban 4000 fő volt. (BML Áll. Biz. ir. 378/1848. az állandó bizottmány július 26-i felterjesztése a hadügyminiszternek.) 62. Nagybecskerek, 1848. július 21. A megyei alispán levele a becskereki táborból a nemzetőrség helyzetéről és a felváltás előkészítéséről Békés megye Egyetemének! A békési őrsereg, példájára az egész országnak, kiállott azon szolgálatot tenni a Hazának, mely erejétől telhet — és jelenleg Becskereken van, hová Istennek hála szerencsésen érkezett, talán felesleges említenem is, hogy habár meglepő volt is ily messzire való eltávozásunk, de Makón nem lévén ránk szükség, a miniszteri legelső parancsolat szerént is mellőzhetetlen kötelességgé vált. A becskereki parancsnok Kis Erneszt ezredes1 örömmel fogadott bennünket, és Becskerek vidékének szánakozásra méltó, üldözött, magyar és német népe hálától könnyesült szemekkel — sokan említették előttem, miként holnapok teltek el, miólta2 a volt első nyugodt éjszakájok, melyet megérkezésük ólta szárnyaink alatt töltöttek. Holnap indul az egész megye őrserege együtt Becskerekről 11/2 órányira táborba — és jóllehet e tábor vad ellenség táborátul mintegy 1 órára esik — ez mégse töltsön el az otthoniakból félelemmel senki. Hadat őrsereggel kezdeni nem fogunk, az ellenség megtörésére sorkatonaság fog alkalmaztatni — és mi segítünk, amint csak tőlünk telhetik. Erő van itt elegendő, népünk szentül hiszi a győzelmet és bátrabb, elszántabb, mint hinni lehetett, van nem egy, ki alig várja, hogy szolgálhasson. Isten megsegít bennünket és dicső lesz az öntudat, elragadó az öröm — midőn hirdetve leend egyik ország szélétől a másikig, hogy Békés megye az elsők közt volt, mely a Haza védelmére kiindult, és kiindult oly számmal, melyet tekintve bizonyosan első és páratlan az egész országban, mely csak megjelenésével is képes leverni az ellenség bátorságát és lelkesedést öntött a velünk együtt tartókba. Mikor Makón megszámoltatott seregünk, kimondhatatlanul aggódtam, miért vontam el annyi erőt az otthon maradt mezei munkától, miért kellett annyi vérző szívet hátrahagyni, holott talán kevesebb szám is elég lett volna — mondhatom soha nyugtalanabb napjaim és óráim nem voltak; fájdalmamban elmerülve, mindazon keserűséget, amely távozásunkat kísérte, saját lelkemen éreztem égni — elkábulva dőltem a fold puszta terére — mért nem figyeltem a legforróbb hazafias lelkesedés és buzgalom közepedte az értelem hideg szavára is, hogy megfontoltam volna a következéseket — csaknem örömmel láttam távozni több aggódókat, és uraim mi más 166
