Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)

Dokumentumok - Békés megye részvétele a szabadságharcban

12. Ezekről a hadügyminiszter tudósíttatik, s e végzés minden községeknek, alispáni, számvevői és pénztári hivataloknak s az érdeklett egyeseknek is kiadatik.

Kelt mint fent.

Szakái Lajos s. k. főjegyző által

BML Németgyula város ír. 1848.

A közgyűlés határozata közölve: Oláh I. 216—218.

1 Bechtold Fülöp báró (sz. 1786.) altábornagy. 1848. június 14-ig, a délvidéki magyar csapatok parancsnokává történő kinevezéséig kassai hadosztályparancsnok. Augusztus 31 -én lemondott tisztéről, elhagyta Magyarországot; 1849. júniusában hadosztályparancsnok Haynau seregében (Spira 1959. 638.).

2 Wolnhoffcr vezérőrnagy Bechtold seregtestének Verbászon állomásozó dandár parancsoka (Breit I. 24.)

3 Eder, Friedrich (1782—?) honvéd tábornok (vezérőrnagy). 1848. tavaszától szegedi dandárparancsnok. 1848. júniustól a délvidéki csapatok ideiglenes fő-, majd dandárparancsnoka Ó-Becsén. Szeptember 26-tól a bácskai hadtest parancsnoka, november 12-től eszéki várparancsnok, ilyen minőségben 1 849. február 13-án a várőrséggcl együtt kapitulált a császáriak előtt. 1849. novemberében megfosztották rangjától. (Bona 1983. 139—140., Breit I. 24.)

4 1846-ban rendkívüli rossz termés volt országszerte és a megyében is, ezért 1847-ben a szűkölködők számára a megye volt kénytelen gabonát vásárolni szabott áron. A tényleges piaci ár és a szabott ár közti különbséget az eladók részére később megtérítették. (Implom 1971. 370.)

61.

Makó, 1848. július 19.

Szombathelyi Antal alispán levele a makói táborból a megye nemzetőreinek Óbecsére, majd Nagy becskerekre rendeléséről

A makói táborból Békés megyének

A miniszteriális rendeletekbe közbejött némi összeütközések1 miatt Békés megyéből kiindult, s becsületes őrseregünkben visszásságok támadtak Makóra érkezte- kor 1-ször azért, mert alég,2 h[ogy] megpihentünk, már Óbecsére rendeltettünk, és így kettősen csalattatott népünk reménységébe, mert sem parancsnoka, ki az egészet átvegye, fegyverekről s egyebekről gondoskodjék, nem volt, sem azon foglalkozásokat, melyek a miniszteriális levélbe kitűzve valának,3 által nem vehette. Nem csoda tehát, ha elszórt külömbféle rémítő hírek után erántunki bizodalmába megindott, s minden további rendeletek iránt gyanússá kezdett válni, de másodszor, nem bírta seregünk belátni a szükség voltát azért, mert a Csanádi és csongrádi őrseregeket - azt

162