Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - Békés megye részvétele a szabadságharcban
um elében azon kérelemmel járuland, hogy a lakosság közt eloszlott s eladott kondorosi és décsi pusztarész azonnal osztasson fel a nép közt egyaránt, az uraságnak általadott rész pedig szinte tüstént adasson vissza a lakosságnak.2 E követelések a tegnapi választás alkalmával is előhozattak, sőt némelyek által kiáltatott is, hogy ha tüstént teljesedésbe nem mennek, a csend fenn nem állhat. Azonban a nép vezetőitől lecsendesíttetvén, végre belenyugodtak a választmányi tagok eljárásába. A kondorosi földekből competentiájokon felül vett birtokosok, birtokjaiknak a folyó évi Szfent] Mihály napkor leendő általadását a népnek nemcsak megígérték, sőt erre magokat írásba le is kötelezték, s ez néhány napig nyugodalmat szerzett, de ez csak ujjmutatás volt, hogy az egész kezet követeljék. Mi történend ezek után, előre nem látható, s bár amennyire nyugodt legyen is jelenleg a kép, Szarvason jövőre is azon hely lesz, mely a figyelmet a megyébe különösen igénybeveszi. A rendőrségről, miként az tökéletesen alakulva lesz, jelentésemet teendem. Többire becses indulataiba ajánlott szokott tisztelettel vagyok Tekintetes Alispán Úrnak Szarvason, április 4-én [1J848. alázatos szolgája: Tessedik Károly s. k. főbíró BMLAlisp. ir. 417/1848. ' Az 1848. március 27-29-i évnegyedcs népközgyűlés 16-17/1848. március 27-i határozatára utal. (L. 7. 10. sz. dokumentumot.) 2 Az 1845-ben kötött legelőszabályozási, örökváltsági szerződés alapján a lakosság a legelőket a földesúrtól az említett pusztarészeken kapta ki. Azok a zsellérek, akik a nekik juttatott legelőrész örökváltsági összegét nem tudták kifizetni, beleegyeztek, hogy a részüket másnak adják cl, aki helyettük le tudja tenni a kívánt összeget. 1847-ben a zsellérek népmozgalma visszakövetelte a már kiosztott legelőrészeket, valamint az uradalom tulajdonába átment területeket is. A megyei vezetők csak katonai erővel tudták a kitörést megfékezni. (Neumann 1922. 61., 63., Sipos 1876. november 9. VII. közi., november 12. Vili. közi.) A jelentésben említett küldöttség valóban fel is kereste a minisztériumot, de a miniszterelnöktől később elutasító választ kaptak, mivel az új törvények nem tették lehetővé a már érvénybe lépett örökváltsági szerződések megváltoztatását. (Neumann 1922. 64-65.) 54. Gyula, 1848. május 5. A megyei állandó bizottmány a nemzetőrség ügyeinek intézésére állandó választmányt alakított a főispán elnökletével Hogy a miniszteri azon rendeletek foganatosítása iránt, mik az 1848. 22. te. alapján érkezhetnek, különös újabb összejövetel nélkül is előre gondoskodva legyen, a 151
