Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén
Orosházán május 18-án, [1]848. alázatos szolgája Horváth László m. k. a fent nevezett megyében birtokos urak rendszerénti ügyészök BMLÁll. Biz. ir. 140/1848. A szénási pusztát 1798-ban a Harruckem családtól örökösödés útján szerezték meg a Károlyiak. (Karácsonyi I. 303.) A dokumentumban említett György nagy Nagyszénást 1818-ban alapította a család, zömmel orosházi házas és házatlan zsellérek költöztek ki bérlőkként a puszta keleti részére. (Karácsonyi I. 303., BMLAlisp. ir. 612/1848.) A falu 200 telekből, minden telek 825 négyszögöl beltelekből és 12 hold szántóból állott. A falu a jobbágyokkal szerződést kötő Károlyi Györgytől kapta a nevét, de a korabeli iratokban is váltakozva szerepel mindkét elnevezés. (A mai Nagyszénást a puszta déli-délkeleti határára 1854-ben költöztetett bérlők hozták létre, lakói 1874-ben váltották meg magukat és lettek a földek birtokosaivá. — Karácsonyi I. 304.) A dokumentumokban szereplő nagy szénási családokkal 1845. augusztus 31-én kötött haszonbérleti szerződést Károlyi György, amely 1845. szeptember 29-én lépett érvénybe és lejáratának napjául 1848. szeptember 29-ét kötötték ki. A szerződés 21. pontja intézkedik három felvigyázó kijelölésére a bérlők közül, akik a munkákat ellenőrzik, beszedik a pénzbeli tartozásokat, segítségére vannak az uradalmi tisztnek. Szolgálatukfejében nagyobb földterületet kaptak és alacsonyabb terményjáradékot fizethettek. (BMLAlisp. ir. 612/1848.) Kisszénás, vagy más néven Lajos Szénás Károlyi Lajos alapítása. Azt, hogy az első haszonbérlőket 1848 előtt pontosan mikor telepítette a földesúr, nem tudjuk biztosan. KarácsonyiJános 1850-ben jelöli meg az alapítást, ami téves adat, hiszen a rendelkezésünkre álló iratokban megvan Károlyi Lajos és a kisszénásiak között kötött szerződés kivonata, amelynek kelte 1842. szeptember 26., időtartama 1842. szeptember 29—1848. szeptember 29. A szerződés 12. pontja szerint itt csak egy felvigyázót jelölt ki az uradalom, akinek hasonló feladatai és javadalmai voltak mint a nagyszénásiaknak. (BML Alisp. ir. 612/ 1848.) (Kisszénás később feloszlott, a mai Kisszénás, mint külterületi lakott hely az uradalom majorjának helyén alakult ki.) A két bérlőközség a jobbágyfelszabadítás során sem minősült jobbágyfalunak, hiszen őket magánjogi viszony fűzte a bérbeadó uradalomhoz, kötelezettségeiket a haszonbéri szerződés határozta meg. A lakosok falujukat a jobbágyfalvakhoz hasonló státuszúnak kívánták kimondatni, azaz bérlelt földjeik tulajdonosai kívántak lenni a jobbágyfelszabadítás után. A bérlőközösség azonban időről-időre kötött szerződés alapján állott, hasonlóan a dohány kertészségekhez: a bérleti jogviszony megszűnte után a szerződés a bérlőket kötelezte házaik lebontására és lakóhelyük elhagyására. Az uradalmi földek bérlőire (majorsági zsellérek) nem vonatkozott a jobbágyfelszabadítás. A megyei állandó bizottmány 1848. május 26-i ülése az óvást tartalmazó beadványnak 128
