Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén
39. Az orosházi főszolgabíró jelentése a kétegyházi legelőfoglalásról és a személyét ért inzultusról Alispán Úr! A vagyonbátorság már ennek előtte Kétegyházán miként támadtatott meg az uradalmi allodiális, körülárkolt, fával körülültetett legelő elfoglalásával — hiszem, hogy alispán úrnak is már van róla tudomása — újabban minő merészletek1 és erőszakoskodások követettek el e részben, szükség esetében bővebben is be fogom jelenteni — most elég annyit, hogy az uradalom által 40 éveken felül egyedül használt allodiális legelőt a lakosok lovai keresztiil-kasul legelik: ez ügybe fordultam itt meg, tett is az uradalom némi engedményt, de ezt a lakosság aláírni nem akarta, és így sikerbe —a feltételek szerént nem mehetett. Én tegnap délutáni 4 órakor haza menendő a helység háza előtt zárt kapu és ajtónál belül ordítozó, zajongó néptömeget vettem észre — okát a gyülekezet és lármának megtudni akarva — kocsimról leszállva szándékom volt a helység házába bemenni, de amit sohasem reméltem volna, mint észrevették, nagy ordítás közt az ajtón ki, némelyek a kapun keresztül ugorva rohantak meg ezen világosan értett szavak kiabálása mellett: be ne engedjétek — üssétek agyon — ez is Úr, vasvillára — és ez valóság, mert testileg botra, vasvillára kelve rohantak felém; a felbőszült nyers tömegnek egyedül ellent állanom nemcsak nem lehetett, — de saját egyéniségemre nézve veszedelmes lett volna — nem is volt egyéb menekülés, mint kocsimba ugrani és a helyszínéről sietve távozni. Még mindig szaladtak és kiabáltak utánam, ne hadd, üsd agyon - bent mi és miért történt, meg nem tudhatám —és én uram siettem segedelem után. Előbb Elekre, mert úgy tudtam, hogy ott rendes katonaságon kívül fegyveres őrsereg is van. Azonban hasztalanul, mert a szolgabírót nem találván, de értesültem, hogy ott katonaság nincsen — innét Gyulára siettem, éppen Alispán úrhoz, de esti 8 óráig még meg nem érkezett. Con- feráltam2 az ügyet számosabb gyulai urakkal — és a katonai erőt használni mindnyájan helyén látták. Mentem Csabára Kis Péter főszolgabíró úrhoz, ki hasonlóan — véle Omaszta Lajos úrhoz, ki az esküdd székhez qvalificalt’ egyének öszveírását teljesíté Kétegyházán, és midőn ellenem zúdultak, éppen bent volt, vagyis berekesztették a helység házához — rajta ezen öszveírás miatt ugyanakkor minemű erőszakoskodást vittek véghez, ezt majd ő fogja felterjeszteni. Ataljában4 a dolgok olyanok valának, hogy a vagyonon kívül személybátorság is felettébb megháboríttatott — és én ily körülmények közt a csend, rend és béke fenntartás nézetéből más egyéb módhoz nem nyúlhatnék, mint katonai erőhöz. Kis Péter, Omaszta Lajos (ki most itt van vélem a helyszínen) és az én hivatalos felszólításomra a Csabán tanyázó katonaság főstrázsamestere nemcsak megajánlotta, Kétegyháza, 1848. május 16. 125
