Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén
35. Gr. Károlyi György, Orosháza volt földesura elutasítja a legelőelkiilönözés megváltoztatását Minden jogállapot és birtokviszony a törvényben gyökereztetvén, törvény által szabályoztatván, minekutána az orosházi rendezési por minden tövényszékek ítélete, sőt a folyamodás útján felhívott legfelsőbb kirfályi] határozat által is elítéltetett, s már ekképpen foganatba is hozatott volna, igen természetesnek fogják az orosházi küldöttek látni, hogy miként ők a magok sajátjokhoz azon igazságnál fogva ragaszkodnak, mit nekik a hazai törvények nyújtanakmgy én is azon törvények védelme, pártfogása mellett a magaméhoz ragaszkodom, annál inkább, mivel e részben a legközelébbi körülmények szülte országos törvény is felettem és mások felett is rendelkezik. Említésbe hozzák a küldöttek, miképpen akkor, midőn az úrbéri rendezés a törvény által kitűzött úton barátságosan megkísértetett, az uradalom részéről ses- sioként1 22 hold volt ígérve, ezt azonban a lakosság akkor elfogadni jónak nem látta. Igen ez úgy van, s valamikor akkor a 22 holdban örömest megegyezett volna a birtokos uradalom, úgy csak sajnálnia lehetett, s lehet, hogy az orosházi község ezen megajánlást elfogadni nem akarta. Sajnálni lehet pedig leginkább azért, mert 1837- dik év óta, midőn a barátságos egyezés megkísértetett, mind a lakosság nagyobb haszonnal kezelhette volna a mindjárt akkor elkülönözhetett közlegelőt, mind az uraság is másképp rendezheté birtokát, s annyi évek során költségesen pörlekedni, s a közlegelői részből várható hasznát elveszteni kénytelen nem lett volna. Felhívják a küldöttek az Uradalom kegyességét is e tárgyban. Megjegyezvén miképpen Orosháza eddig sem vala egyedüli birtokom, s így én mások nevében sem kegyességet, sem kedvezést nem gyakorolhatok, ami enmagamat illet, nyugodt lélekkel, sőt örömest emlékszem vissza, hogy én az orosházi lakossággal, midőn földesúri hatóságom alatt élt, mind kedvezést, mind kegyességet minden alkalommal éreztettem, midőn annak helyét, idejét, szükségét láttam, de a körülmények, miként a folyamodásban is felhozatik, tetemesen megváltozván, ezentúl ennek gyakorlata csak viszonosság és kölcsönösség által történhetik. Végre felhozatik a folyamodásban az, miképpen kívánatos, hogy a 12 ezer népességű orosházi lakosság csendes és nyugodt maradjon. Azoktól, kik az orosházi nép elöljárói s vezetői, függ leginkább, sőt egyenes kötelességök minden erővel odamunkálni, hogy a közcsend, a rend és béke, melyekre kivált a mostani terhes időkben mindnyájunknak oly nagy szükségünk van, meg ne zavartassák, s a közigazgatásnak ne legyen oka akár a helytelen izgatások, akár tettleges háborgások miatt a törvények szigorúságát foganatba venni, ami valóban szomorú volna, kivált most, midőn Magyarország minden lakosa alkotmányos polgárrá lett, s az alkotmányos szabadságot maga s mások javára, de nem ártalmára van hivatva gyakorolni. Mire az orosházi Pest, 1848. április 20. 121
